Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lökös István: Vitkovics Mihály szerb—magyar kapcsolatairól

Három leány egy kis kertbe' Rózsát ültetett a földbe; Egy legényke oda szokott, Nyílt rózsákat lopogatott. Mint láttuk, a dal — megintcsak a formaváltozással — elveszti eredeti ízét, ritmusát, megszűnik „szerbus manier" lenni, amelyet jóval korábban, ha kissé döcögve is, de már Kazinczynál 1789-ben megtalálunk. Ugyancsak veszít valamelyest az eredeti színezetből azáltal is, hogy a formai mellett bizonyos — nem éppen lényegesnek mondható — tartalmi változtatást eszközöl. Ez kitűnik a fent idézett háromsoros eredeti szövegrésznek a fordítással való összevetéséből is. Nem csupán rózsák ültetéséről esik itt szó, hanem dinnyeföldről (bostan), amelybe a lányok . . . (devojke) sárga-(dinje) és görögdinnyét (lubenice) ültettek. E tartalmi változtatás fennáll a dal fordításának egy későbbi, mégpedig Bajza által készített változatában is, azonban Bajza — bár fordításaival ő is háttérbe szorul Székács József mellett — formailag követi az eredeti alakot. Nála így szólal meg a „szerbus manier", — nevezzük most már eredeti nevén — a deseterac: Három lyánka ültetett virágot, Völgybe szegfűt, domb fölébe rózsát. S im a nőtlen ifjú arra tér el És kitépd a lyányok virágát. A bemutatott részből is látható, hogy Bajza már megérzi még az idegen közvetítés után is [27] e versforma eredeti ritmusát. A deseteracnál ismeretes metszetet a negyedik szótag után simán, zökkenés nélkül alkalmazza. Meg kell itt jegyeznünk azt is, hogy nem ez az egyetlen szerb népdal, amelyet Vitkovics is, Bajza is lefordított magyarra, méghozzá jelentős formabeli különbséggel. Bajza Vitkoviccsal ellentétben ez utóbbiaknál is ügyesebben alkalmazza a szóban forgó modort, míg amaz megintcsak a magyaros formához nyúl. Ilyen a Ha én forrás volnék ... és a Hajnallik már ... kezdetű két dal, amelyeket, Bajza „Óhajtás" és „Vadászkaland" címen fordított le. Lényeges tartalmi eltérés a változatok között nincs. Idézzük a rövidebbet mindkét fordításban : Vitkovics: Ha én forrás volnék, Tudnám én, hol folynék: Kedvesem lakánál, Éppen ablakánál, A hol ő öltözik, A hol ő vetkőzik. Tán belőlem inna, Vagy szívére vonna. Bajza: Oh ha volnék rétnek hűs patakja, Tudnám merre folyjak habjaimmal! Csörgenék a kedves ablakánál, Hol levetkőzik s ruháit ölti; Szomját majd belőlem oltaná el; Mellét meghűsíteném habommal, És a kedves, kedves szívhez érnék, — Oh ha volnék rétnek hűs patakja! 19* 291