Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a német felvilágosodás
Dr. NÉMEDI LAJOS főiskolai igazgató: BESSENYEI GYÖRGY ÉS A NÉMET FELVILÁGOSODÁS Bevezetés A pozitivista irodalomtörténetírás nagy kedvét lelte abban, hogy a magyar írókat ért külföldi hatásokat kikutassa. Pintér Jenő például Csokonaival kapcsolatban néhány tucat költőt felsorolt, akik állítólag mind hatottak volna rá{l]. Az ilyen hatásvadászat legtöbbször csak külső felületi jelenségeknél akadt el, nem hatolt az összefüggések mélyébe. Tagadhatatlan viszont, hogy igen sok egyes összefüggésre, Európával való szellemi kapcsolatunk sok-sok szálára mutatott rá. A felszabadulás után a nemzeti haladó hagyomány nem egy részét újra fel kellett tárni. Az irodalomtudománynak sok régi adósságot kellett és még kell is törleszteni. Éppen a külföldi irodalmakkal való kapcsolataink marxista szempontból történő megvilágítására maradt viszonylag kevés erő. Egyes írói monográfiák számításba sem igen vették az ilyen kapcsolatok, átvételek tényeit, vagy ha igen, rendkívül röviden végeztek velük. Ez nyilvánvalóan ellene van a marxista szemléletnek, mely a dolgokat és jelenségeket összefüggéseikben igyekszik megmutatni. Az ún. hatás fogalmát is át kell „fogalmazni". A pozitivista felfogás mechanikusan az átvétel fényére világított rá és nem elemezte az átvétel folyamatát, az átvételben megnyilvánuló aktivitást, éppen mert ezt nem aktivitásnak, hanem passzív folyamatnak tételezte. Márpedig a szellemi folyamatok összefüggéseinek vizsgálatánál éppen az átvevő szerepe és aktivitása a lényeges. A szellemi életben mindenki vesz át másoktól, egyének és nemzetek egyaránt. Éppen ebben áll a szellemi élet folyamatossága. Beleszületünk sok mindenbe, készen kapunk sok mindent, a legtöbbet. A felvétel, a felvevő képesség, a receptivitás foka dönti el azután, hogy mennyire tudjuk szellemi örökségünket a mi létünk új viszonyainak alapján igazán a magunkévá tenni, továbbfejleszteni és igy továbbörökíteni. Was du ererbt von deinen Vätern hast, Erwirb es um es zu besitzen. (Goethe, Faust) 261