Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

duktívoknak. Ő állapította meg először a produktív képzésű igék 5 osztályát, s a nem produktív igék számát (kb. 400). A nem produktív igéket a főnévi igenév és a jelen idő tövének viszonya, illetőleg a főnévi igenév végződése (-szty, -sztyi, -cs) alapján 7 osztályba osztotta (1. rezaty — rezsu, 2. kricsaty — kricsat, 3. gorety — gorjat, 4. gasznuty — gasz, 5. vesztyi, 6. pecs — pekut, 7. különböző morfológiai felépítésű igék apró csoportjai, illetőleg különleges ragozású igék). Osztályozásában mindössze annyi a hiányosság, hogy a jelen idő tövének megállapításánál nem járt el következetesen, amennyiben a csitaty — csitajut, belety — belejut típusú igék két tövét azonosnak minősíti, míg az -ovaty végű igék jelen idő tövében már észreveszi a -j-t, viszont a II. ragozási csoport igéinél az -i-t a tőhöz tartozónak tartja. Ilyen előzmények mellett és után az orosz igék osztályozása mégis három, illetve négy úton haladt tovább és halad még napjainkban is: 1. a német, magyar stb. szótárak mesterségesen, egyetlen szempont (a főnévi igenév végződése) szerint osztályozzák az orosz igéket, 2. mások speciális, nem orosz anyanyelvűek számára alkalmas osztályozásra törekszenek, 3. egyes nyelvtudósok a történeti szempont erős hangsúlyozásával a jelen idő tövének ó-orosz korbeli változatait veszik a felosztás alapjául, 4. a nyelvtudósok egy harmadik csoportja pedig a Sz. Karcevszkij osztályozását fejleszti tovább. 1. Legradikálisabban járnak el a szótárszerkesztők: osztályalkotó típuskülönbségnek minősítenek az igék ragozási formáinak képzésében minden eltérést akár hangban, akár helyesírásban jelentkezik. így pl. a Langenscheidt-féle orosz—német szótár [20] az orosz igéket 66 ragozási osztályba csoportosítja, az egyes osztályokat pedig a szótári céloknak megfelelően, a főnévi igenév külső alakja szerint állítja sorrendbe, így: -aty végűek (1—20. ragozási csoport), -ety végűek (21—31.), -ity végűek (31—39.), -oty végűek (40.), -uty végűek (41—44.), -ity (pl. krity) végűek (45—48.), -sztyi, -ztyi végűek (49—53.), aszty végűek (54.), -eszty végűek (55), -ittyi végűek (56), -cs végűek (57—59.), -jaty végűek (60—66.). Ugyanezen az alapon osztályozza az orosz igéket a Hadrovics— Gáldi: Orosz—magyar szótár is, amikor az orosz igéket a főnévi igenév végződése és a jelen idő töve szerint 20 osztályba s összesen 46 alosztályba sorolja. Az alosztályok számának csökkentését azzal éri el, hogy az azonos ragozású -aty, -jaty végűeket, az -ety végűeknél azokat az első ragozási csoporthoz tartozókat, amelyeknek jelen idő töve a főnévi igenév tövéhez viszonyítva változik (e — en, e — oj, e — M ), az -ovaty, -evaty végűeket egy-egy osztályba (alosztályba) sorozza, s ugyanígy néhány kis létszámú csoportot egy másik, valamilyen szempontból rokoncsoporthoz csatol. Értéke ennek az osztályozásnak: a) teljes, b) emeli a szótár értékét, mert bármely ige ragozási típusa könnyen megtalálható benne. Hiányosságai viszont: a) nem tesz különbséget a produktív és nem produktív képzésű igék közt, b) a ragozási formák közt felmerülő minden különbséget (a főnévi igenév végződését is beleszámítva) egyformán súlyosnak, ragozási típust képzőnek minősít, s ennek következtében — kivált a Lan15* 227