Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

toznak zs betűre, vagyis zsu végzetre a jelen idő első személyében: pl. brizgaty fecskendezni, brizzsu vagy brizgaju, glodaty rágni, glozsu,... stb. d) katy, taty végzetűeknél cs, scs betűkre, vagyis csu, scsu végzetekre: klikaty híni, klicsu, plakaty sírni, placsu... stb. e) szkaty, sztaty végzetűeknél scs betűre, következőleg scsu végzetre: iszkaty keresni, iscsu, pleszkaty paskolni, plescsu . .. stb. f) szaty, haty végzetűeknél s betűre, következőleg su végzetre: piszaty írni, pisit, pljaszaty táncolni, pljasu ... stb. g) e következő három ige sajátszerűleg képezi az első személyt; úm. zsaty szorítani, nyomni, zsmu, zsaty aratni, zsnu, mjaty gyúrni, mnu. Jegyzet, Mindazon igéknél, melyek a b), c), d), e), f), g) alatt olsorolvák, a hangsúly a jelen idő első személyének utolsó szótagjáról a jelen idő hajlításánál egy szótaggal előbbre ugrik, úm. dremljú, drémles, drémlet stb., pisú, píses, píset stb. II. A szty, sztyi, ztyi végzetűek ekképp képezik az első személyt: gresztyi ka pari tani, evezni, grebu, gnyesztyi nyomorgatni, gnetu. .. stb. III. E következő egy szótagú igéknél jelen idejük ekképpen van: bity verni, bju vagy biju, vity gömbölyíteni, biju vagy bju, gnity rothadni, gniju, zsity élni, zsivn, lity önteni, liju vagy lju, pity inni, piju vagy pju, plity úszni, plivu, szlity hírben lenni, szlivu, sity varrni, sju vagy siju. IV. E következő igék, jóllehet a határozatlan módban aty, jaty-ra végződnek, mindazonáltal nem az első, hanem a második hajlítás szerint hajlíttatnak, úm. brencsaty csörögni, pengeni, brencsu, brencsis, brjuzzsaty dongni, brjuzzsu, brjuzzsis,... hurcsaty korogni, burcsu, burcsis ... stb." Rakovszky tehát csak a „kivételes igéket" csoportosítja. Osztályozásának alapja a jelen idő képzésének módja, helyesebben a jelen idő tövében a főnévi igenév formájához viszonyítva beálló változás. Csoportosításának legfőbb hiányosságai: 1. nem teljes: az -oloty, -oroty, -erety, -uty, -ity (-oju), -vaty (-jut), -cs és -ety (-at) végződésű, továbbá a csoportba nem foglalható igékre (bezsaty, hotyety, idtyi, jehaty stb.) nem terjed ki, 2. egymástól távol álló ragozási típusokat egy csoportba foglal; pl. az I. g) csoportban felsorolt igéknek a III. osztályban lett volna a helyük; a III. osztályban alcsoportok felállítása lett volna kívánatos, 3. bár a felhasznált művek között megemlíti A. Vosztokov orosz nyelvtanát, a csoportosításban nem őt követi. A. Vosztokov ti., ha formálisan is, gyakorlati-pedagógiai céloktól vezettetve, de az egész orosz igerendszert felölelő osztályozásra törekedett, amikor az I. ragozási csoportba (Vosztokovnál o/e tövű) igéket 8, a II. ragozási csoportba tartozókat (-i- tövűeket) 2 osztályba osztotta be. A. Vosztokov osztályozását fejlesztette tovább A. A. Sahmatov. Ö a jelen idő töve alapján az orosz igéket négy osztályra osztotta: I. -o/e- tövű igék (ma: I. ragozási csoport), II. -i- tövűek (ma II. igeragozás), III. mássalhangzós tövűek (daty, jeszty stb.), IV. rendhagyó tövűek. Az egyes osztályokon belül összesen 21 alcsoportot különböztetett meg. A. A. Sahmatovval majdnem egyidejűleg új szempontot vitt bele az igék osztályozásába Sz. Karcevszkij [13]. Ő tanulmányozta ti. először az orosz igéket abból a szempontból, hogy morfológiai felépítésük menynyiben van továbbfejlesztő hatással a mai orosz nyelvre, s arra az eredményre jutott, hogy egyes igeragozási típusok mintájára ma is képez új igéket az orosz, másokéra nem. Az előbbieket, vagyis a ma is élő képzés- és ragozásformákat ő nevezte el produktívoknak, s az utóbbiakat, a megmerevedett, ma már nem élő képzés- és ragozásformákat nem pro22b