Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Kocsis Károly: Az orosz igék hangsúlya

Feladatunk a fentebb vázolt hangsúlytípusok, főképp a főnévi igenév és a jelen (egyszerű jövő) idő hangsúlyviszonyainak részletesebb ismertetése. Hogy ezt a munkánkat bizonyos rendszer szerint végezzük, csoportosítanunk kell az orosz igéket. Az orosz igék osztályozásának alapja az ige két töve, helyesebben a két igető egymáshoz való viszonya. Mivel azonban az orosz ige töveinek kérdésében is, az orosz igék osztályozása terén is elég sok ellentmondás található a közkézen forgó nyelvtanokban, célszerűnek tartjuk, hogy előbb röviden vázoljuk az orosz igék töveivel kapcsolatos álláspontunkat, ismertessük az orosz igék osztályozásának problémáit, s csak azután térhetünk rá tulajdonképpeni feladatunkra, az orosz igék hangsúlyviszonyainak ismertetésére. III. Az orosz igetövek meghatározása Tőnek nevezzük a szónak azt a részét, amelyhez az alakképző szuffixumok járulnak. Az ige tövét tehát úgy kapjuk meg valamelyik alakjából, ha elhagyjuk a végéről a személyragot, illetőleg az esetvégződést és az alakképző szuffixumot. Pl. nyesz-ut, bra-l-a, csitaj-uscs-evo. Kérdés azonban, mit minősítsünk személyragnak? Hol van a tő és rag határa a mai orosz nyelvben? A. A. Sahmatov [11] szerint az ige személyragjai a jelen és egyszerű jövő időben ezek: -u, -s, -t, -m, -tye, -t. Ezek járulnak az igen jelen idő tövéhez, amely végződhet -e/o-, illetőleg -i- magánhangzóra (placse-t, vegyo-t, szigyi-t), vagy pedig mássalhangzóra (dad-ut). Ugyanezt az álláspontot osztja 1957-ben megjelent nyelvtanában V. A. Trofimov [19] azzal a kiegészítéssel, hogy mivel az orosz ige jelen (egyszerű jövő) idejének többes szám harmadik személyében ugyanaz a hangváltozás ment végbe, mint az egyes szám első személyben, a többes szám harmadik személy ragja -ut, illetőleg -at. Szerinte a jelen idő tövét úgy kapjuk meg, ha a jelen (egyszerű jövő) idő egyes szám harmadik személyű alakjából elhagyjuk a -t személyragot: csitaje-t. S így az orosz igék jelen idő töve V. A. Trofimov szerint is általában magánhangzóra végződik. Ez a tővégi tematikus magánhangzó, vagyis ,,a tő szuffixuma" lehet -e(pise-t), amelyet hangsúlyos helyzetben -o- vált fel (berjo-t), vagy pedig -i- (glagyi-t). Csupán négy ma is használatos orosz igének a jelen idő töve végződik mássalhangzóra: daszt — ad, jeszt — eszik, jeszty — van, veszty — tud. Ez a négy ige az egykori atematikus (kötőhangzó nélküli) igeragozásnak a maradványa. E felfogás következetes alkalmazásával azt mondja V. A. Trofimov, hogy a jelen idejű cselekvő melléknévi igenevet a „nazalizált" jelen idő tőből képezzük (pisu-scsij). A folyamatos igék határozói igenevének képzését azonban nem magyarázza. Tagadhatatlan, hogy ez az álláspont nyelvtörténetileg igaz. A történet előtti orosz nyelvben a tematikus ragozású igék jelen idejének egyes szám első személyében végbement az -o-mb ->-o nazalis o) —> u hangváltozás, amellyel teljesen megegyezik az ige többes szám harma219