Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius és a magyar nyelv (Adatok a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlődéséhez)
2. A különböző vulgáris nyelvekkel kapcsolatos vizsgálódás kiterjed az egyes nyelvek fonetikai képének, s nyelvtani szerkezetének jellegzetes sajátosságaira is. BIBLI ANDER pl. (De Ratione communi omnium linguarum, 1548) nemcsak a három „szent nyelv" (héber, görög, latin), hanem a vulgáris nyelvek egy-egy hangtani sajátosságaira is utal. [görög: ore rotundo loqui, crebriores habent vocales; héber: literas asperiores et syllabas r, s, cz, sch, saepius usurpat; német: aspera et barbara magis; szláv nyelvek: crebriores densat consonantes . . . stb.]. VIVES, VALLA, VOSSIUS, ERASMUS. RATICHIUS, LUBINUS, STURMIUS, SIPONTINUS különösen elősegítik a vulgáris nyelvek vizsgálatát és önálló művelését annak az elvnek hangoztatásával, hogy ,,praeceptor vernaculam puerorum linquam exacte cognoscet, ut commodius per hanc et facilius eruditas illas tradat" — omnia primum in lingua vernacula" [11]. COMENIUS valójában ezeket a gondolatokat fejlesztette tovább, s aktualizálta éppen a magyar nyelvre pataki évei alatt: Quiquid notius est praecedat, vernacula Latinae semper praeerat" — „Omnium Linguarum studium post vernaculum". A latin nyelv és a vulgáris nyelvek viszonyát illetően érdekes ellentmondás született nála is. A vulgáris nyelv, az anyanyelv egyrészt segíti a latin nyelv sikeresebb tanítását, másrészt fertőzi az ún. „tiszta latinságot" barbarizmusokkal (hungarizmus, germanizmus, polonismus, gallicizmus stb.) Mat. CORDERIUS (De emendatione corrupti sermonis Latini. 1580), NICOLAI PEROTTI (Grammaticae institutiones, 1512) és VOSSIUS (De vitiis Sermonis et Glossematis Latino-Barbaris, 1645) külön és értekeznek erről a kérdésről. VOSSIUS példatárát a különböző vulgáris nyelvek megfelelő példáival is telíti. így közöl magyar nyelvi adatokat is. Műve 812. lapján is ezt olvassuk: „Germani truffen (jocari), sane Ungaris etiam jocus dicitur tréfa: unde jocosus iis trefaas, jocari tréfálni. . ." Hivatkozik a király magyar hangsorra is („Kiral. . . ea vocabula Ungaris regem signat"), a cantharus szóval kapcsolatban is utal a magyar nyelvre (, At cantharus est vas potorium . . inde Kanne dicitur germanis, ac Belgis, imo et Ungaris). 3. COMENIUS több vulgáris nyelv jó ismerete alapján (a „linquis nobis praenotis" között említi a cseh, a lengyel és a német nyelvet, de utal nyelvi példái között a finn, a magyar, az olasz, a francia, a spanyol nyelv egy-egy jellemző sajátosságára is), azt is jól látta, hogy „omnis lingua habet idiotismos suos [„Hungarismos, Slavonismos, Germanismos (Scholae Pansoficae Delineatio) Polonismos, Italismos (Grammatiea Atrialis: XII. C.)], et dialectas suas". Elméleti munkájában (Methodus Linguarum Novissima) és nyelvkönyveiben (Janua, Vestibulum, Atrium, Orbis) erre vonatkozólag is bő példaanyagot szolgáltat. [Pl. Latinus dicit animam agere pro móri", ezt nem mondhatja hasonló szerkezettel a német. A „die Seele thun" nyelvi forma helytelen, a helyes kifejezés: „in den letzten Zügen sein" (Meth. C. V.), vagy: „In sententia Idiotismus est: cum integer sensus sic enuntiatur, quomodo in alia Lingua non potest ut hoc Latinum: Memini me vidisse, vel, videre . . . Ich gedencke, dass 188
