Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: A tanári beszéd (A tanítási óra nyelvi formálása)

ismereteket ad át. Beszéde, előadása elsősorban az értelemre apellál, több a racionális elem benne. Az értelmi folyamat ritkán ad helyet az emocionális mozzanatoknak. A stilus, a megformálás tömörebb jellegű, rend van a gondolatokban, és rend a mondatokban. A cél, az érthetőség, s így a beszéd példázza a helyes szóhasználatot, a helyes mondatszerkesztést is. Gyakori benne a kijelentő mondat, és a logikusan épített többtagú alárendelt összetett mondat. Intonációja és hanglejtése nem annyira gazdag. Az egyszerű közlés dallamát ritkán váltja fel még a párbeszédes közlés színesebb lejtése is. Ennek a típusnak azonban igen nagy nevelő erőt kölcsönöz az a tanár, aki jól tud vele élni, elsősorban az új anyagot közvetítő óratipusokban. illetőleg a vegyes tipusú órák új ismereteket nyújtó részében. Érvényesül a tanári beszédben a nyelv felhívó funkciója is. A tanítványok kerülnek a központba. A beszéd, az anyag, az ismeret nyelvi formálása közvetlenül kívánja a tanulók figyelmét felkelteni, gondolkodási folyamatukat elősegíteni, jártasságukat és készségüket aktivizálni stb. stb. Ezért több érzelmi és akarati elem jelentkezik a nyelvi formákban is. Változóbb a hanglejtés, nagyobb szünetekkel, hangosabban beszél a tanár. Gyakoribbak a felkiáltó és kívánó mondatok, köztük elsősorban a feltétlen kívánó mondatok. Különösen fontos szerepet kapnak a kérdő mondatfajták. Hogy a tanítási folyamatban a nyelv melyik funkciója vegye át a főszerepet, azt az anyag természete, a tanítási óra tipusa és a didaktikai cél határozza meg. A vegyes tipusú órán egyensúlyban érvényesül a nyelvnek közlési, kifejező és felhívó funkciója. Az óra központi részében természetesen a közlő funkció dominál. A tanár valóban közöl, informál, monologizál, alig szakítja meg egy-egy felhívás, kérdés a folyamatos beszédet. A tanulók passzív „felvevői" a közlésnek, ,,az információnak". Az óra e része nyelvi formálásával szemben a legfőbb követelmény, hogy aránylag kevés nyelvi eszközzel sokat és világosan közöljön a tanár: minden nyelvi jelnek legyen funkciója, s a beszéd díszét adja inkább a megfogalmazás tömörsége, érthetősége. Tiszta logikával értelmes mondatokat kell szerkesztenie. A mondatokból ki kell iktatni azokat a szavakat (idegen szavak, felesleges homonimák, a tanulók passzív szókincsébe, s a nemzeti nyelv perem szókészletébe tartozó szavak), amelyek a megértést zavarják, megnehezítik. De gyakran kell egy-egy fontos vagy ritkán használt szóval, illetőleg terminus technikussal élés alkalmával az értelmezés eszközéhez is folyamodnunk, hiszen külön nyelvi nevelési feladatot is megold egy-egy óra: nyelvükben, szókincsükben is gazdagítanunk kell tanítványainkat. A vegyes típusú óra ellenőrző, számonkérő részében inkább érvényesül a nyelv felhívó funkciója a tanár részéről, a tanuló beszédében azonban ismét a nyelv ábrázoló, közlő szerepe domborodik ki. Ne nyomjuk el ebben az órarészben sem sokat kérdező tanítványaink buzgóságát, mert inkább célravezető, ha a kérdő funkciót mindkét fél, tanár és tanítvány egyaránt kihasználja. Az azonban nem helyes módszer, ha az óra e felében is a tanár beszéde a nyelv közlő funkcióját veszi igénybe, s a felelő tanítványok csak ismétlik, T

rutánamondják" a tanár szavait. 14