Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

a) a gyakorlatban felhasznált eszközök, anyagok felsorolását; b) a készülékek, a kísérletek, kapcsolások táblai rajz-szerű vázlatát; c) a kísérletek, vagy a mérés folyamatának rövid leírását; d) mérő-kísérleteknél az eredmények táblázatban való összefoglalását ; e) a mért eredmények alapján a számítási műveleteket ( a relativ maximális hiba kiszámítását); í) az eredményeknek az irodalmi értékekkel való összehasonlítását; g) a mérési hibák forrásainak felsorolását; h) a kísérletekből levonható következtetések megállapítását. A laboratóriumi jegyzőkönyvnek az itt bemutatott formája a legáltalánosabb. Bizonyos gyakorlatoknál (pl. tisztán demonstrációs kísérleteknél) egyes pontok elmaradnak. 3. Szükséges, hogy szóljunk a jegyzőkönyvek elkészítésének módjáról, formájáról és értékeléséről. Minden hallgató külön füzetben — a megadott útmutató és a gyakorlat alkalmával készített feljegyzései alapján — házifeladatként állítja össze a laboratóriumi gyakorlat jegyzőkönyvét, amit köteles hétről-hétre átvizsgálás végett bemutatni gyakorlatvezetőjének. Minden esetben követeljük meg az áttekinthető, rendes formát, az értelmes, vázlatszerű rajzokat. Jó, ha ennek érdekében az első laboratóriumi foglalkozásból néhány percet arra fordítunk, hogy egy-egy felsőbb éves hallgató jegyzőkönyvét a kezdő hallgató kezébe adjuk, s így sorakoztatjuk fel a jegyzőkönyv vezetésével kapcsolatos követelményeinket. A hallgató maga előtt látja a mintát, kialakul benne bizonyos kép a saját munkájával kapcsolatosan, s alapja lesz az idevonatkozó kérdéseinek is. A gyakorlatvezető hétről-hétre rendszeresen nézze át minden hallgató jegyzőkönyvét. Erre egyrészt szükség van azért, hogy ezen keresztül is képet alkothasson a hallgató laboratóriumi munkájáról, másrészről a helyesírási hibák kijavításával, a külalakra vonatkozó észrevételeivel ilyen vonatkozásban is nevelje hallgatóit. A pedagógiai főiskolákon — de minden bizonnyal más felsőoktatási intézménynél is — még mindig súlyos és fájó problémaként jelentkezik a hallgatók egy hányadának igen gyenge helyesírása. A gyakorlatvezetők éppen a laboratóriumi jegyzőkönyvek alapos és következetes javításával sokat tehetnek a kérdés megoldásában. A kémia, biológia, vagy a fizika tanszék oktatói nem háríthatják el maguktól a feladatot azzal, hogy ennek a megoldása az irodalmi, vagy nyelvészeti tanszék hatáskörébe tartozik. Elv legyen az, hogy minden tanár csak tartalom, forma és helyesírás szempontjából kifogástalan munkát fogadjon el hallgatóitól. Le kell szoktatni az ifjúságot arról, hogy ,,darab papírokon", helyesírási hibáktól hemzsegő írásokat adjanak ki a kezükből. Ez nemcsak a tanárképzők, de mindenfajta intézmény közös feladata kell, hogy legyen. Sokszor felvetődött magunk között, hogy mi a helyes eljárás a jegyzőkönyvek minősítése terén. Egy időszakban minden egyes gyakorlatról készült jegyzőkönyvet osztályzattal láttunk el, a későbbiek során azonban arra a megállapításra jutottunk, hogy csak részletes megjegyzéseiket írják rá a gyakorlatvezetők. 142