Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor—Somos János: A főiskolai fizikai gyakorlatok vezetésének módszere

tató már feltételezi, hogy a hallgató megszerzett bizonyos készségeket, ismeri azokat a mérőeszközöket, amelyekkel dolgoznia kell. De a gyakorlat anyaga utal arra is, hogy adott esetekben a tanár egy-egy mérőeszközt hogyan tehet iskolája számára használhatóbbá (ampermérő shunt-ölése). Több éves tapasztalatunk alapján azonban azt állapíthattuk meg, hogy a fentiekben vázolt „útmutató"-rendszer ugyan leegyszerűsíti a hallgatók felkészülését a gyakorlati munkára, de a kevésbé lelkiismeretesek számára utat nyit az ,,útmutató"-ban közöltek szolgai lemásolására, s ezzel az önálló munka egyik legfontosabb fázisát, a laboratóriumi munkára való előkészületet a minimálisra csökkenthetik. Ezek a megállapításaink vezettek arra, hogy az előkészítésnek új módszerét kutassuk. Tanszékünkön az adott lehetőségeket figyelembe véve (kísérleti eszközök mennyisége), a fizikai gyakorlatok „forgó színpad"-szerűen öt-hat kettes csoportban folynak. Már most a gyakorlatvezető a hallgatók előkészítését úgy végzi el, hogy öt, illetve hat hét gyakorlati anyagát az egész évfolyam előtt lényeges pontjaiban, vázlatosan ismerteti, közli azt az irodalmat, amelyben a kísérletek és mérések részletesebben megtalálhatók. Ez az ismertetés, amely alapján a hallgatók rövid vázlatot készítenek maguknak, időtartamát illetően sohasem haladja meg az egy órát. Ezzel a módszerrel, tapasztalatunk szerint, a hallgatókat mintegy rákényszerítjük arra, hogy laboratóriumi munkájuk előtt foglalkozzanak a feladatul kapott anyagrésszel, előzőleg tervet készítsenek a munkájuk menetéről, gondoljanak a kísérletek várható eredményeinek kiértékelésére. Végül még egy megoldást említünk meg. Ez pedig a „Laboratóriumi gyakorlatok" c. jegyzet használata. Egy ilyen jegyzet elkészítésének a gondolatát az vetette fel, hogy különösen a mérő kísérletek a hallgatók számára nehezen hozzáférhető könyvekben (v. igen sokszor idegennyelvű könyvekben) találhatók meg, s így a gyakorlati munkára való felkészülésük csak igen hézagos, hiányos lehet. Ez a jegyzet minden intézmény saját sokszorosításában jelenhet csak meg, hiszen tartalmát illetően a tanszék eszközökben való ellátottságához kell, hogy igazodjék. Használatát illetően két megoldás vetődik fel. Az egyik az, hogy a jegyzetet úgy készítjük el. hogy a jegyzetbe üresen hagyott lapokat is köttetünk be, ahová a hallgató munka közben beírja a méréssel kapcsolatos észrevételeit, feljegyzi a mérés eredményeit és elvégzi a szükséges számításokkal a kiértékelést. Ezzel a laboratóriumi jegyzőkönyv elkészítése alól felmentenénk a hallgatót, hiszen a jegyzet lapjainak kitöltése ezt pótolná. A másik módszer pedig az lehet, hogy a „Laboratóriumi gyakorlatok" c. jegyzet mellett a hallgatók vezetnek külön jegyzőkönyvet is, de ebbe csak a méréssel kapcsolatos észrevételeiket és a számításokat végzik el, és csak ezt adják be a gyakorlatvezetőnek átnézés végett. Ez utóbbit az indokolja, hogy a gyakorlatvezető bejegyzései, amelyek esetleg elmarasztalók is lehetnek, nem kerülhetnek nyilvánosságra a jövő tanár tanítványai előtt, miközben a Laboratóriumi gyakorlatok c. jegyzetet iskolai munkája során felhasználja. 136