Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A pedagógiai kutatás néhány időszerű kérdéséről

tétben áll a dialektikával, mely vallja, hogy megismerésünk állandóan fejlődik, tökéletesedik. Tehát a „teljességet, tökéletességei'" csak viszonylagosan, szerény mértékben kívánhatjuk meg — különösen visszás, sőt nevetséges ez a követelmény akkor, ha szűkreszabott, 2—3 ívnyi munkákról van szó, olyan témákról, amelyekről vaskos könyvet, sőt egész könyvtárakat lehetne írni — és a témát még mindig nem merítené ki a szerző. (Persze kimerítené saját magát, vagy az olvasókat —, de ez más kérdés!) Azzal a tudattal fejezzük be rövid cikkünket: témánkat nem merítettük ki. Talán lesz még alkalmunk folytatni! JEGYZETEK, IRODALOM: [1] Magyar Pedagógiai Lexikon, Bp. 1933. Révai kiad. I. köt. „Elmélet" címszó. 455. 1. [2] Uo.—Vö. MITROVICS Gyula művével (A neveléstudomány alapvonalai, Debrecen. 1933. Csáthy F. kiad. 69. 1.) aki még pregnánsabban fejezte ki az elmélet jelentőségét: A pedagógiatudomány az emberi nem pedagógiai tapasztalataínak letéteményese. Aki erről lemondana, a pedagógus-hivatást állati színvonalra süllyesztené, mert az ember cselekvését a faji tapasztalat előzményéhez fűzi. [3] Ilyen értelmű a Ped. Szemle 1959. évf. 10. számának „Az elmélet és gyakorlat egysége a kutatómunkában" c. cikke, azonban ott nem kap elég hangsúlyt a gyakorló pedagógusoknak az elméleti munka bírálatában és az aktív továbbfejlesztésben szükséges szerepe. [4] Weszely Ödön: Bevezetés a neveléstudományba (Eggenberger kiad. 1932.) szólt arról, hogy az elmélet a gyakorlaton nyugszik, elmélet és gyakorlat egymásra utalt; viszont ugyanakkor egyoldalúan azt írja, hogy „a haladást az elmélet szolgálja", (i. m. 18. 1.) — Imre Sándor (Neveléstan, Bp. 1942. Studium kiad. 37—38. 1.) a pedagógia gyakorlati és elméleti feladatait egységben látta, de a gyakorlat és elmélet dialektikus kapcsolatának kidolgozásáig ő sem juthatott el. [5] Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a dogmatizmus gyakorlatilag a spekulativ idealista (voluntarista, szubjektivista) koncepcióhoz jutott el sok esetben; a revizionizmus viszont a marxista neveléselmélet szkeptikus, vagy nihilista tagadásáig, melynek maradványa némelykor a prakticizmus. [6] Ped. Szemle, 1958. 7—8. sz. Bársony Jenő: „A tanulók erkölcsi véleményalkotásának vizsgálata a fegyelemre nevelés szolgálatában" c. cikke. [7] Ped. Szemle, 1959. 6. számában „Iskolai hagyományok ápolása és megteremtése" c. cikk. [3] Fontos lenne pl. a hagyomány különböző fajtáinak számszerűbb vizsgálata, ilyen szempontból az iskolák típusainak megállapítása. — Neveléslélektani megfigyelések, exploráciős beszélgetések és egyéb tényfeltáró módszerek Js jól alkalmazhatók a hagyomány vizsgálatában. [9] Ped. Szemle 1958. 5. szám: „A nevelői közösség kialakításáról" és Ped. Szemle, 1959. 1. sz.: „Az igazgató nevelőtestületet alakító magatartása" c. cikkei. — Természetesen nem azt kívánjuk, hogy az idézett cikkek néhány oldalon a nevelőtestület minden fontosabb problémáját felvessék, de felvetődik az a kérdés, miért nem foglalkoznak cikkek éppen a legalapvetőbb problémákkal. Lehetnének az idevonatkozó cikkek rendszeresebbek, módszeresebbek. [10] A nevelőtestület kollektív érzületét, munkáját és az igazgató szervező-vezető tevékenységét is lehetne pontosabb, a pszichológiában és pedagógiában elterjedt kutatási módszerekkel vizsgálni. Egy iskolaigazgató tapasztalatainak, véleményének leírása lehet igen érdekes és hasznos is — csak éppen nem tudományos módszer. (Novellisztikus jellegű.) [11] Ped. Szemle, 1958. 2. sz.: „A családnevelés kérdéséről" c. cikk. 124