Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Juhász Tamásné: Megfigyelések és szempontok az V. és VI. osztályos gyermekek játékainak pedagógiai szempontú vizsgálatához

Az V. és VI. osztályos gyermekeket a szülők túlságosan elvonják a játéktól és ezáltal koravénné teszik. Falun különösen gyakori, hogy nagyon befogják őket a munkába. Az is hiba, hogy nem törődnek a gyermek szabadidejének jó megszervezésével, nem törődnek játékával. Ennek káros következménye azután az lesz, hogy a fiúk bandákat szerveznek, s játékaik mind a saját, s mind a társadalom szempontjából káros, sőt veszélyes tulajdonságokat fejlesztenek ki bennük. Több látogatás, beszélgetés tanúskodik arról is, hogy a nevelők többsége sem ismeri a gyermekek játékait, s nem kapcsolódnak be azokba. Sok esetben nemcsak jó lenne, hanem szükséges is volna, hogy a nevelő is bekapcsolódjék a gyermek játékába. A szerepe sokféle lehet: a játék felélénkítése, gazdagítása, a gyermek jellemére való hatás, több gyermek társítása, több kitartásra nevelés, kezdeményezés fejlesztése stb. Sokszor még az úttörőfoglalkozásokon sem tölti be igazi szerepét a játék. Leginkább hézagpótló, eléggé sablonos, kevés benne az irányítottság. Persze a megállapításainkkal nem azt akarjuk hangsúlyozni, hogy a nevelő minden egyes alkalommal ott legyen és részt vegyen a játékban — hisz ez lehetetlen volna —, de arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a jelenleginél többet kell törődni a gyermekek játékaival. Nagyobb mértékben kell azokat felhasználni az oktatás és nevelés folyamán. Hogyan használhatja fel a pedagógus a játékot a gyermek nevelésében? a) A nevelő ismerjen sok jó játékot. Ismerje azokat a kiadványokat, melyek igen szép számmal tartalmaznak hasznos, értékes, de amellett szórakoztató játékokat. Ha végigtekintjük a játékkal kapcsolatos irodalmunkat, azt kell megállapítanunk, hogy gyermekeink mai játékai egyáltalán nem tükrözik a játékoknak azt a gazdagságát, változatosságát, amelyet az irodalom elénk tár. Ennek oka nagymértékben az, hogy a vezetők sem ismerik a jó játékok gazdag tárházát, s nincs mit megtanítani a gyerekekkel. Ennek a gyakorlatban azután az lesz a következménye, hogy a gyermekek gyakran rossz, vagy kevésbé értékes játékokkal töltik el szabadidejüket. Az is előfordul, hogy jó a játék, amit játszanak, de nap mint nap ugyanazt az ismert játékot játsszák, és ha valaki felveti közülük, hogy játsszanak valami mást, akkor nagy vita, s hosszú huza-vona keletkezik, mert nincs elég jó és bő választék. b) Ismerni kell a játékok nevelőértékét is. Tudni kell a vezetőnek, hogy nem minden játék egyformán értékes és a különböző korú gyermekek számára nem mindegyik egyformán hasznos. Tudja pl., hogy az alkotó játékok különösen alkalmasak mind az értelmi nevelés, mind az erkölcsi nevelésre. A fegyelemre nevelést nagy mértékben azok a játékok segítik elő, amelyek szabályok betartá109