Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1960. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 6)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Juhász Tamásné: Megfigyelések és szempontok az V. és VI. osztályos gyermekek játékainak pedagógiai szempontú vizsgálatához

A fenti táblázat azt mutatja, hogy a lányok egyáltalán nem játszanak hadijátékot. A fiúknak is mindössze 11,3 százaléka. A lányoknál nembeli sajátosságuknál fogva érthető ez. Felvetődik viszont a kérdés, hogy a fiúk, — kikre ebben a korban jellemző a csoportalakítási tevékenység, harci kedv, a hősiességet és vakmerőséget, ravaszságot és erőt kívánó kalandos vállalkozás, a vetélkedéssel járó tevékenység —, miért játsszák ilyen kis számmal ezt a játékot. Ennek okát abban lehet keresnünk, hogy ez a játék aránylag nagyobb szervezést, irányítást igényel, mint általában a többi. Habár ebben a korban már erősen jelentkezik a szervezettség igénye, főként fiúknál, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy ez az igény egyrészt még nem elég erős, másrészt a falusi gyermeknél ez később jelentkezik, mint ahogy az egész fejlődési tempó is lassúbb. (Városon a tereplehetőség is gátolja.) Társulási módok és formák a játékban Megfigyeltük a játékosok csoportosulását, s a ,,Mit játsszunk?" kérdés eldöntésének motívumait is. A következőket tapasztaltuk: a társulások leggyakoribb szempontjai: 1. őrsi tagság, 2. valamilyen kiemelkedő tulajdonság, (ének, romantikus vágy, erősség, ügyesség stb.), 3. egy utcában való lakás, 4. barátság, 5. osztály társi kapcsolat. Érdekes, hogy egész osztályok ritkán játszanak együtt. Ez tulajdonítható annak, hogy a differenciálódás ekkor már erősen folyamatban van, a szétváló érdekek, érdeklődési irányok megnehezítik a nagyobb csoportok kialakulását. A jó nevelő azonban ezeket át tudja hidalni az iskolában, s mindenkit a helyére állít az osztályközösségben. A „Mit játsszunk" kérdés eldöntését erősen befolyásolja a játék ismerete, a gyermek biztonsága, jártassága a játékban. Ismert játékot általában szívesebben játszanak. Az életkori és nembeli sajátosságokon kívül még a gyermek egyénisége, temperamentuma is beleszól a döntésbe. Vannak olyan gyerekek, akik szeretnek vezető, irányító szerepet betölteni, s a játék kiválasztásnál ezt igyekeznek maguknak biztosítani. A szerényebbek, csendesebbek, a játékok megválasztásában is azok maradnak. Ezeket a megállapításokat közvetlen megfigyelések és a tanulókkal folytatott egyéni beszélgetések alapján tesszük. A sok játékból rendszerint azt választják, amelyikben többen játszhatnak és amelyet huzamosabb ideig játszhatnak. (Vannak játékok, amelyeket végkimerülésig játszanak, ha sok bennük a romantikus élmény, és kiélheti magát a gyermek, önállóan is cselekedhet, és ha a bandavezér jó irányító és szervező.) Az előbbieket igazolják megfigyeléseink mellett azok a feleletek is, amelyeket arra a kérdésre adtak a gyermekek, hogy miért a megnevezett játék a legkedvesebb. Mintegy 80 százalékuk azzal indokolja, hogy ezt a játékot sokan, vagy többen lehet játszani. Az V. és VI. osztályos 107