Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

II. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Bakos József: Az Orbis Pictus és magyar szövege pedagógiai és nyelvészeti jelentősége

azt a célt tűzi ki, hogy megtanítja a tanulókat „rövid és kellemes úton", új módszerrel a betűk ismeretére. Egy hónapot szán rá, s egyetlen eszköze a tábla. Erre rajzolja fel az élő ábécét. A táblán és az Orbis lapjain a tanuló látja az állatok képét, utánozza azok hangját, elvonja az egyes hangokat. A kiindulás tehát a hangból történik, mert csak a hangoztatás után tanulja a gyerek rajzolni az írásjegyeket, a betűket. A betű leírása után gyakorolják újra, hogyan kell hangoztatni a leírt betűt, azaz melyik hang képe az írásjegy. Comenius tehát egyeztette ezzel a módszerrel a hangoztató és írva-olvastató módokat. Nagy kár, hogy magyar viszonylatban nem volt rendszeres követője módszerének. Egyedül Szőnyi Nagy István kívánta újra eleveníteni Comenius módszerét Magyar Oskolájába n. (1695.) [20]. Figyelemre méltó ez az eleven ábécé nyelvi szempontból is. Comenius ui. a hangokat és írásjegyüket nem „amaz elméket csigázó, közönséges, sokáig tartó és unalmas bötűszedegetéssel avagy szillabikálással" (Orbis: Bevezető) kívánta megtanítani, hanem az élőnyelv összefüggő szövegéből vonatta el a hang fogalmát. A gyerekhez közelálló szavak és mondatok segítették elő e pedagógiai cél elérését. Irodalmon kívüli és a nép ajkán gyakran használt nyelvi formákkal álltak szemben a tanulók. Oly sokszor hallott hangutánzó szók szerepelnek a példamondatokban: A varjú kákog — A bárány béget — A ptrücsök csörög — A bábuk dudul — A csecsemő gyermek koákol — A lúd gágog — Az egér ciceg — A rétze reczeg — A kátsa kácsog — A macska miog — A pisle piseget — Az eb erreget — A nyúl vakog — A béke rekeg — A bögöly szeszeget. Ezekkel a hangutánzó szavakkal is nagyon közel hozta az iskolát, a tanítást a gyerekhez. Érdeklődésüket feltétlenül felkeltette ezzel az egyszerű nyelvi megoldással is. Különben Comenius tankönyveinek nyelve (a magyar szöveg is) tele van a gyerek által már sokszor használt, jól értett szavakkal. A növényvilág megismerését és a megfelelő növényegyedek és fajok fogalmának pontosabb felfogását eredményezték például a népies növénynevek (istenfa, kakukfű, egérfark, lapu stb.) felhasználása a megnevezésekre. A későbbi kiadásokból kimaradt az eleven ábécé. Módosult a latin textus is az új idők új tudományos eredményeinek nyomán. Alakult magyar szövege is, nemcsak tartalmában, szemléletében, hanem a nyelvi kifejezésekben, a nyelvi eszközökben is. Ennek a nyelvi, kifejezésbeli változásnak szemléltetésére állítjuk most egymás mellé a következő részleteket: a) 1685: „Ütközetre valók a pallos (kard), a hegyes tőr (koszperd) — 1728: Ütközetre-valók: a pallos (kard), a hegyestőr és szablya." Kiesett, mert már nem volt a szociális használatban a koszperd szó; b) 1669: „A gyermekek jádzanyi szoktanak, vagy földbül csinált golyóbisokkal, avagy haytván a tekét (görgetőt) a tsűrkök (tsonokok) közzé avagy a bötkötskét a bottal hajtván a karikán által avagy a pörgettyűt a korbáccsal forgatván (haytván)" 1685: ,,A gyermekek jádszani szoktanak vagy földbül csinált golyóbisokkal avagy hajtván a tekét a tsűrkök (tsonokok) közzé avagy a bötkötskét a bottal hajtván a karikán által avagy a pörgettyűt a korbáccsal forgatván (hajtván)." Az átdolgozó nem érezte szükségét annak, hogy külön is értelmezze a teke szót. 1728: 360-