Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

II. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Némedi Lajos: Az Egri Pedagógiai Főiskola első 10 éve

Hadd említsük itt meg, hogy néhány fontos kezdeményezéssel mi. egriek jártunk elől. 1951-ben mi rendeztünk először főiskolai napokat. 1955ben mi adtuk ki az első tudományos évkönyvet. 1956-ban az ország felsőoktatási intézményei között elsőnek valósítottuk meg a küldöttségcserét a jeleci pedagógiai főiskolával. Tíz év nagy idő egy fiatal intézmény életében. A tíz év lezárulta számadásra késztet. A számadás szándéka adta kezembe is a tollat. — Sikerült-e az első tíz év alatt, a vázolt körülmények között feladatainknak megfelelni? A kérdésre gondos mérlegelés után nem adhatunk egy szóval summás választ. Követtünk-e el hibákat? Igen, követtünk el hibákat, és sok mindent jobban is meg lehetett volna oldani, mint ahogy ezt tettük. De a jó szándékot senki sem vitathatja el tőlünk. A párt útmutatásai nyomán a magyar pedagógia haladó hagyományainak és a szovjet tapasztalatoknak felhasználásával igyekeztünk a szocialista szakemberképzés követelményeinek megfelelni. Több ezer jól képzett és a népi demokráciához hű, munkáját szerető nevelőt adtunk az általános iskoláknak. Végzett hallgatóink elsősorban Heves, Borsod-AbaújZemplén. Hajdú és Szabolcs-Szatmár megyékben helyezkedtek el, részben mivel innen is származtak. Volt hallgatóink soraiból kerültek ki jó pártmunkások, került ki miniszterhelyettes, a tudományok kandidátusa, pártfőiskolai tanár, számos minisztériumi tisztviselő, országos tömegszervezeti vezető, egyetemi és főiskolai oktató. Nem egy közülük ma már oktatási osztályvezető, szakfelügyelő, iskolaigazgató vagy kultúrotthonvezető. — Akadtak viszont — és nem is kis számban — olyanok is, akiket nem tudtunk átformálni politikai és világnézeti szempontból, vagy akiket gyenge szakmai képzettséggel indítottunk útnak. A főiskolának sok olyan barátja van, akik egyideig nálunk tanítottak és akiket az élet, a népgazdaság érdekei más, fontos munkaterületre hívtak el. Többen közülük egyetemi tanárok, docensek, a Magyar Rádió és Televízió vezető posztjain működnek, vagy az Állami Népiegyüttes művészeti vezetőjeként harcolnak a magyar kultúrforradalom első vonalában. Voltak, akiket a halál ragadott ki soraink közül: dr. Gelei Gábor tanszékvezető főiskolai tanár, Perényi János adjunktus, Tihanyi Miklós lektor, Lazur Lászlóné ált. isk. tanár és Tóth József szakmunkás. Kiváló munkatársaink emlékét megőrizzük. Munkás, önfeláldozó életük példakép marad előttünk. * Véleményem szerint a pedagógiai főiskolák még korántsem fejezték be hivatásukat. Űj feladatok állnak előttünk a szocialista emberképzés és általában a kulturális forradalom területén. Az általános iskola még korántsincs mindenütt megvalósítva, még csorbát szenved — éppen a megfelelő szakemberek hiánya miatt — népi államunk kulturális demokráciája. A pedagógiai főiskolák közvéleménye éppen az alapítás tíz éves fordulóján úgy látja, hogy a kis általános iskolák 472-