Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

IV. Miscellanea - Pataki László: Kortársi megemlékezés Adyról. II.: Vincze Géza visszaemlékezése

1918 nyarán került erre sor, mikor életének ebben az utolsó időszakában Csúcsán több napig, meghitt közelségben együtt lehettünk. Erről, az egész életemre döntő élményként ható felejthetetlen találkozásról részleteiben készülő könyvemben számolok be. Ady látogatásom emlékére, melegen dedikált fényképpel ajándékozott meg és ígérte, hogy szüretkor otthonomban meglátogat. Ennek a látogatásnak előkészítésére írtunk közös lapot Benedek Károlynak Alvinczre, akivel Ady atyafiságot is tartott, s akinek ott híres szőlőgazdasága volt. Ügy terveztük, hogy október közepe után megyek s velem jönnek le. Október 10-én táinratozta nekem Ady: »Áhított, szép szüreti tervünk kútba esett. . .« A forradalmi események haladéktalanul Pestre szólították . . . Halála mélységesen hatott reám. Levelet írtam a költő özvegyének s Ady szeretetében felejthetetlen társam. Vásárhelyi József sírjánál, a házsongárdi temetőben Kolozsváron sírtam el bánatom. Annál szorosabbra fűződtek kapcsolataim a költő halála után az Ady-családdal, elsősorban az »Édes«-sel, akinek élete végén, — mivel Ady Lajos 1936-tól állandó, fekvő beteg volt — budapesti, illetve érmindszenti útjain kísérője lettem. Ady Lőrinczné fia születésének 60-ik évfordulóján jött fel utoljára Budapestre. Fia sírjához kétszer is kiment a Kerepesi temetőbe s meghallgatta a Rádió műsorát is az évfordulón. 1937 november 28-án kevéssel 10 óra előtt a Krisztina-téri villamos megállónál, egyetlen jajszó nélkül megtántorodik, keze kisiklik karomból . . . Egy-két lépést tesz még . . . Odaugrunk. Ketten is elkapjuk, Ady Lajosné huga és én, — de már érezzük, hogy a kezeink között rogy össze. Muzsnai László, feleségem és többek segítségével kocsiba emeljük . . . Még él, lélegzik, utolsókat sóhajt. . . Szeme lecsukódik, keze elhidegül kezemben ... A megérkező mentőorvos már csak a beállott halált konstatálja. . . . . . A tömeg egyre nő. Megilletődött csendben veszik körül a kocsit, melyben a legtragikusabb életű költő édesanyja kiszenvedett. . . Minden lehető helyre telefonálok. Ismerősöknek, barátoknak . . . Ady Lajosné jön . . . Mellette Földessy Gyula, az Ady-család egyik leghívebb barátja. Komoly, tudós arcán megilletődés. így esett, hogy aki Ady szívéhez minden élők közül a legközelebb állott, kezeim között lehelte ki lelkét. Ady azonban nem halt meg, sőt bevallhatom, napról-napra jobban él szívemben. Ezért érzem életem legfőbb hivatásának, hogy minden telhető módon az Ady-kultuszt szolgáljam. Vincze Géza« Közli: PATAKY LÁSZLÓ 650-