Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

IV. Miscellanea - Dr. Bakos József: Adatok a magyar ifjúság nyelvművelő munkájának fejlődéstörténetéhez. (A nyelvi ízlés és igény fejlődéséhez.)

értően irányította a pécsi ifjak nyelvművelő munkáját is. A megyéspüspökhöz írt kérelmében ő is hivatkozik az úttörő ifjúsági társaságokra: »Mily előmenetelt tehetnek illy Társaságban a tanuló ifjak, eléggé bizonyítják a Szombathelyi, Pozsonyi és Soproni Társaságok, legújabb bizonysága pedig ennek a Pesti nevendék Papok Magyar Oskolája, melly 1830-ban kezdődvén, két Esztendő le-íolyta alatt már is aratja fáradozásai gyümölcsét.« Az ifjak az Évkönyv lapjaira írták az előadott és megbírált alkotásokat. Köztök sok a vers, a hosszabb lélegzetű elbeszélő költemény, a szónoki beszéd s a latin költők (Ovidius) műveiből való fordítás. Beírtak több beszélyt is ebbe az Évkönyvbe, A történeti drámák és »énekes játékok« műfaj is képviselve van: »Segesd, vagy Negyedik Béla szerencsétlensége« című darabbal. »A szorgalmatos és Tudós Ifiak«, — így szólítják meg egymást — lelkes előadásokban fejtegetik, miért van szükség a magyar nyelv ápolására, művelésére. A titoknok azt vallja, hogy »a'Nemzet csak addig áll fent, még nyelve erős védő bajnokokra talál határaiban, s a'mely Nemzet egyszer nyelvével nem gondol, annak soká fentlételéről méltán nem kételkedhetünk, mert a'Nyelv tartja fenn a nemzetet«. Az elölülő úgy látja, hogy a magyar ifjak is sokat tehetnek a magyar nyelv művelése terén is: »Nyelvünk vizsgálását, mívelését, hathatós ápolását« az ifjúság azzal is elősegíti, ha anyanyelvén »szépen és jól ír, okosan és értelmesen beszél«. A nyelvi kérdés lényegére tapint akkor, amikor arról szól, hogy »eddig latánoknak neveltettünk inkább, mint magyaroknak. Több nyelvet lehet és szükséges tanulnunk, hanem mind az idegen nyelveknek, mind a nevelésnek, mind a tudományos tanításnak erősebb rúgó ja az anyai nyelv«. Tomtsányi István »másod évi Bölcselkedő« értekezést ír az alábbi problémakörrel kapcsolatban: »Lehet-e a' hazai Nyelv nélkül a Tudományokban sikeres elő-menetelt tenni?, s mennyire szükséges a' Deák Nyelv hazánkban most már, minek utánna az Anyai Nyelv tanulása Törvény által is van parancsolva?« Nagyon gyakorlati vonalon indul el fejtegetésében: A magyar ifjúságnak nagyon hosszú időt kell elvesztegetnie, míg a' Deák Nyelvben csak annyira is megy, hogy a' Tudományokat elkezdhesse, ellenben, ha Honni Nyelven tanul, azt mind rövidebb idő alatt elvégezheti....« Konklúziója: »A tudományokban a Hazai Nyelven leg-alkalmatosabban lehet sikeres előmenetelt tenni.« Az ifjak érdekes nyelvgyakorlatokban is próbálják bizonyítani, hogy a magyar nyelv gazdag és bő nyelv. A »magyar nyelv változhatósága« dokumentálására pl. olyan írást állítanak össze, melyben a magyar szórend változatosságát, kifejező erejét kívánják érzékeltetni. Nagyon tanulságos lenne az ifjak nyelvének, stílusának alaposabb elemzése is. Ezzel kapcsolatban csak néhány megjegyzést teszünk. Feltűnő, hogy igen nagy kedvvel élnek a nyelvújítás szóalkotásaival (uracs, újonc, bizonylat, iromány, alagya, stb.). A nemes patétikon mellett fel-felüti a fejét a hamis pátosz is. Az öncélú nyelvi szépségre való törekvés szülte a természetellenes nyelvi formákat is. 644-