Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A népsűrűség társadalmi és természeti kapcsolatai

ipar központjaiban ... a munkásokat hol eltaszítják, hol nagyobb mértékben újra odavonzzák, úgy, hogy a foglalkoztatottak száma nagyjából nő, habár a termelés méreteihez viszonyítva mindinkább csökkenő mértékben« [21]. A «-taszítás« még olyan országokban is előfordul, ahol általános túlnépesedésről szinte beszélni sem lehet, még Ausztráliában is: ». . . az az emberáradat, amelyet az aranyásás vonz oda, továbbá az a verseny, amelyet az angol áruk behozatala még a legkisebb kézművesnek is támaszt, elegendő viszonylagos munkás túlnépesedést hozott létre, úgy, hogy szinte minden postagőzös az ausztráliai munkapiac túltelítettségének — »glut of the Australian labour-market« — hióbhírét hozza . . .« [22]. Természetesen később ugyanott, és máshol, például nálunk is, az ipar szinte felszívja a tömegeket az esetlegesen túlnépesedett mezőgazdasági területekről. Majd a konjunktúra újabb hanyatlásával a gyárak ismét eltaszítják munkásaikat, most már anélkül. hogy új vonzási pontok alakulnának ki. Ebben a formában a munkanélküliség következménye a kivándorlás is lehet, azaz a munkásnépesség abszolút csökkenése. Mégis, az ilyen válságok ellenére is, az ellentétes oldalon »A falusi lakosság egy része .... állandóan ugrásra készen áll, hogy VCLTOSÍ. D agyis manufaktura-proletariátussá legyen, és lesi azokat a körülményeket, amelyek ennek az átváltozásnak kedveznek« [23]. Az ipari népesség kiapadhatatlan tápláló íorrása a mezőgazdasággal foglalkozó falusi lakosság. A példák arra figyelmeztetnek, hogy az ipari népsűrűsödés majdnem tisztán társadalmi jeltételeken nyugvó folyamat. Mint ilyen, szoros kapcsolatban áll a termelőeszközökkel és a termelési viszonyokkal. A kapitalista termelési rendszerben az ipari körzetek lakossága spontán és rendszertelenül, de a profitra menő gazdasági élet torz képét hűen tükrözve sűrűsödik, a szocializmusban a népgazdasági tervekkel egybehangzóan, tervszerűen, ebből következőleg kevésbé éles különbségekkel fejlődik. A szocializmusban az új területek kiaknázása nem magánügy, hanem állami eszközökkel folyik szervezetten és tervszerűen. A gazdasági élet szocialista építése jelentős területi eltolódásokkal jár együtt (ilyen volt a Szovjetunióban az ipar »keletre tolódása«). A meghódított területeken új népesség nyomul előre. A szocialista fejlődés nem hordozza magában a visszaesés csiráit, a nagyon erős népsűrűségi (területi) különbségeket pedig a decentralizáció tompítja. Ilyen folyamat nálunk az Alföld iparosítása. A nagy eltéréseket ezenkívül az ún. komplex gazdasági körzetek kifejlesztése is ellensúlyozza. Megszűnnek a tisztán mezőgazdasági és a tisztán ipari jellegű területegységek, ezzel a mezőgazdasági jellegű, de már számottevő iparral rendelkező körzetek népsűrűsége közelebb jut a nagy ipari területekéhez. A szocialista gazdasági rendszerben is megmarad sokáig a belső fluktuáció (munkásvándorlás), de az nem a munkanélküliségből, vagy az ingaszerű taszítás-vonzásból származik. A vándorlás oka egyrészt a gyáripar általános növekedése, a mezőgazdaságban dolgozók számának a csökkenése, továbbá az új és újabb ipari területek kifejlesztése. 633-