Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században

Az előretörés fokozatos. Richter Károly még csak viszonylagos mennyiségeket ad, Hacquet már szabályos kvantitatív eredményt közöl utazásáról szóló könyvében. V. A századfordulóra vált ismertté hazánkban az akkor nyugaton már általánosan elfogadott Bergman-féle analitikai rendszer, amely ugyan természetesen a régebbi próbálkozásokon épült fel, azonban messze túlnőtt azokon. Különös értéke az, hogy jól használható mennyiségi elemzési adatokat eredményezett. Bergman elgondolásait részletesen Nyulas Ferenc ismertette meg a magyar olvasóközönséggel. Könyvének előszavában leírja, hogy legszívesebben szórói-szóra lefordította volna Bergban munkáját, minthogy azonban a kiváló svéd kémikus csak a szakembereknek írta művét, ,,én pedig — írja Nyulas — a' Hazatársoknak, kik még az efféle munkákhoz nem szoktak hozzá, ezért a' dolgokat némü nemű magyarázatokkal kellett előadnom" [41]. A jó módszer alkalmazásával jó eredményeket is lehetett kapni. Napjainkban két erdélyi kiváló kutató, Spielmann József és Soós Pál megismételték Nyulas vizsgálatait a mai analízis módszereivel, s azt találták, hogy aránylag feltűnő egyezést mutatnak a mai eredmények a 150 évvel ezelőttivel [51]. Ekkor, a századforduló körül elavultnak kezdettek látni minden régi eredményt. Lübeck Károly pesti orvos már 1803-ban értéktelennek nyilvánít szinte minden előző vizsgálatot, Hacquet, Kelin, Adámi és Kitaibel vizsgálatain kívül a többit értéktelennek és kémiai ismeretek nélkülinek bélyegezhetett meg [42], ami természetesen túlzás, de szokásos velejárója az új korszakok születése alkalmával megszokott jelenségnek, tagadják az előző korszak minden értékét. Mindenesetre érezhető, hogy a századforduló körül a gyógyvizek magyarországi vizsgálatában új korszak köszöntött be, amelynek legkiválóbb képviselője Kitaibel Pál, örök nevet szerzett a magyar kémia történetében. Amikor tehát dolgozatomban a felölelt anyagot lezárom a XVIII. század utolsó éveivel, a hazai kémiai analitika fejlődésének egy természetes határvonalánál húzom meg a dolgozat tárgykörének határát is. Lezárult ekkor a tapogatózás, önálló módszerkeresés ideje, s helyet adott a tartós, tudományos értéket jelentő vizsgálatoknak. Azok az időtálló eredmények, amelyek a XIX. században születtek, nem homályosíthatják el azoknak az emlékét, akik előkészítői voltak a kémia későbbi kibontakozásának hazánkban. Próbálkozások a hévizek melegének megmagyarázására A gyógyvizek analízisében alkalmazott eljárások felvilágosítást adnak arra vonatkozóan, milyen volt a szerzők tudása a kémia gyakorlatában, más kérdések vizsgálata viszont arra ad felvilágosítást, milyen volt az elméleti kémiában elfoglalt helyük. Sok problémát vizsgálhatnánk meg, hiszen jó néhány kérdést érintenek műveikben a szerzők, de talán a leg38* 609