Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)
I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincse
Igen elterjedt mód volt a homlítás, 106 1 Homlítani^ 106 2 homlítás, elhomlítani im 3 szavakat gyakran olvashatjuk a hegyaljai vonatkozású írásokban. A pataki uradalom urbáriuma Tolcsváról a „gialogh zeresek" között említ egy Homlito Mattias nevet is. Ennek a névnek hordozója, illetőleg családja feltétlenül foglalkozása révén jutott ehhez a névhez (1633). SZIKSZAY FABRICIUS is szótározta e művelettel kapcsolatos szavakat: propagare vitem: homletani, 106 4 propago: homletani való veszszo, 106 5 tradux: el homlitot veszszo, 1 0* 6 6 COMENIUS Orbis Pictus-a is emlegeti ezt a műszót: „a szőlőtövek elhomlíttatnak" (Orbis Pictus: Poson, 1798). A homlító im i lapos kapával, metszőkéssel, kákóval és csepűfonállal 1066 végzi el a homlítás műveletét. A homlító a tőkét megszabadította a kevésbé ép vesszőktől, az egészséges vesszőket megtisztította, leszolgázta m d minden felesleges kacstól, i m bajusztól™™ 1 és ágtól. Kijelölte azt a helyet, ahová a tőkét lebuktatja és vesszőit irányítja, A tőkét figyelmesen aláásta és megfelelő árokba lebuktatta im 2 s a vesszőket vízirányosan az új tőke állásáig vezette, ott felemelte és karót szúrt mellé, ehhez a karóhoz csepűfonállal hozzákötötte. A fekvő vesszőket napsütötte földdel betakarta, letalpalta, majd ganajazta im s s végül az árkot földelte úgy, hogy a vesszőkből 2—3 szem maradjon ki. Ezt a homlítást szelíd homlításnak 107 4 nevezték, újabban a vad ripária beoltása után történő homlítással szemben. A régiek azt tartották, hogy nem szabad nagyon mélyre homlítani. A homlítás ideje inkább a fakadás előtti tavaszi időszak, tehát vaktában 107 5 történt a homlítás, de vigyázni kellett, hogy az elhomlítandó vesszők szeme ne legyen vakszem 1, m A lazáit, m i fonnyadt, száraz, nedvtelen vagy jégvert vesszők nem voltak alkalmasak a homlításra. Nem szokták homlítani a fodormentás fakadású 107 8 vesszőket, s az ún. sarjú vesszőket 107 9 sem. A szőlőszaporítás módjaihoz sorolandó az oltás 103 0 különböző neme is. Csak a régi oltásmódokat említjük meg. Ezt is csak a megfelelő szakszók miatt tesszük. Az oltással a szőlőtövet nemesebbé tették, illetőleg másfajúvá változtatták. Gyakoribb módjai: aszerint, hogy érett fába vagy zöld vesszőbe oltottak: nyakba oltás: 108 0 hasítás 108 1 és fúrás 1' 08 2 által; vesszőbe oltás im 3 hasítás és párosítás 103 4 útján. Az oltási módok jó leírását találjuk meg SZABÓ Dávid Okszerű Bortermelés Hegyaljai Kézikönyve c. munkájában. 1855. Az itt található műszavak még: oltóág, 108 5 oltókés, 1066 oltvány. 108 1 Különben már SZIKSZAY FABRICIUS is szótározta az oltás és oltani 103 8 szavakat. SZABÓ szerint a régi oltáshoz szükséges eszközök voltak: kétágú és lapos kapa, kis fűrész, 103 9 kisbalta, 109, 0 egy nagyobb kés a tőmetszés megsimítására, egy finom kiskés az oltóág 103 1 megfaragására, egy rőfnyi zsineg a nyak megszorítására, kemény fából készült ék, 1092 hárs, oltóviasz 10,9 2 és viaszos szalag. Az oltást szép, napfényes időben végezték. Ukkon-pohár 109 3 — Urkoti-pohár 109 4 A régi hegyaljai szőlők adás-vevésénél szokásban volt az Ukkonpohár ~ Urkon-pohár, tudomány-pohár, 1109 5 kötő-pohár im 6 felmutatása, illetőleg az áldomásivás 109 1 a boráldás 109 8 (vö. Ethn. 1912. 213, 1942. 123, 38
