Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

II. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Bihari József: A szocialista neveléslélektan néhány vitás kérdéséről

Dr. BIHARI JÓZSEF tanszékvezető főiskolai tanár: A SZOCIALISTA NEVELÉSLÉLEKTAN NÉHÁNY VITÁS KÉRDÉSÉRŐL Hazánkban 1950 óta vált különösen időszerűvé a szocialista pedagógia elméletének és gyakorlatának kimunkálása, a régi pedagógia kritikai elemzése, marxista szempontból való értékelése. E feladatok megvalósításának egyik lényeges tényezője a szocialista neveléslélektan, gyermeklélektan kidolgozása. Sajnos, ilyen irányú művek megjelenését gátolták a kultúrpolitikánkban is elterjedt hibák, a dogmatikus, sematizáló szemlélet. Ezért jelentett örvendetes eseményt 1954-ben Vincze Lászlónak és Vincze Flórának a gyermek fejlődését és nevelését tárgyaló műve [1]. Ez az első olyan munka nálunk, amely rendszeresen bírálatban részesíti a burzsoá pedagógiának a gyermek fejlődésére és nevelésére vonatkozó minden alapvető nézetét és ha csak röviden is — a könyv terjedelme bővebb tárgyalásra nem ad lehetőséget —, kifejti a szocialista pedagógia idevonatkozó új elveit. Különösen figyelemreméltó e mű érdeklődést keltő stílusa, szép magyar nyelve, világnézeti szilárdsága. A könyv elejétől végig leköti az ember figyelmét, könnyű elolvasni és megérteni, hasznos, élvezetes, izgalmas olvasmány. Mindez nem jelenti azt, hogy a szerzők ne törekedtek volna művükben tudományosságra; de bebizonyították, hogy a legexaktabb kérdésekről is lehet helyes magyar nyelven, ízesen, élvezhetően írni. Erről a munkáról írt e sorok írója a Köznevelés 11955. évfolyamában ismertetést, méltatást [2]. Sajnos, a könyvet pedagógiai sajtónkban azóta kevéssé méltányolták, sőt a Pedagógiai Szemle 1955. évfolyamában a budapesti pedagógiai Főiskola pedagógiai tanszékének kollektívája részéről olyan bírálat jelent meg Vinczéék könyvéről, amely több tekintetben helytelen, hibás megvilágításba helyezi azt. A magam részéről a bírálathoz hozzászólást küldtem be a Pedagógiai Szemle szerkesztőségének, amely azonban azt nem közölte, és ezzel elvágta a szocialista gyermeklélektan, neveléslélektan néhány fontos kérdésének nyílt, elvi vitában történő tisztázását. Ma már világosan látjuk, mennyire helytelen volt a szerkesztőség elutasító álláspontja. Úgy gondolom, megalapozottan írhatta erről Berencz János 1957-ben [3]: ,,a dogmatizmus és revizionizmus leküzdése szempontjából nagy jelentőségű lett volna^ ha a Pedagógiai Szemle szerkesztősége teret ad Vincze László—Vincze Flóra: „A gyermek fejlődésének és nevelésének kérdései" című könyv vitájának továbbfolytatására. A vita hiánya érvet szolgáltatott a szocialista neveléslélektan kompromittálására, olyanféle ferdítésekre, hogy lám, az utóbbi években nem is foglalkoztak egyáltalán az életkori sajátosságokkal, neveléslélektannal stb." S ez a vád volt az 1956-os ellenforradalom idején a legtöbbet emlegetett vád népi demokráciánk neveléstudományával szemben. 389-