Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az egri görög sírfeliratok és könyvek

hosszú huza-vona után sem akarja befogadni (1. Kerekes György: Görögök Kassán a XVII. szd.-ban, Századok, 45.—1911. és Zoltai i. m. 11.), valóban hihetővé teszi, hogy e hánvt-vetett görögöknek kapóra jöhetett Fischer Mihály kamarás felhívása 1687-ben, amely szerint új bevándorlók adómentesen telepedhetnek meg Egerben. A törökdúlás után elnéptelenedett Egernek új telepesekre volt szüksége és lehetséges, hogy ezek a szomszédos városokból kitiltott görögök voltak a rácokon kívül a város első telepesei, akik a szóbanforgó házakat megvették. [6] Az egri városi tanács 1698-ban különböző privilégiumokat juttatott a kereskedők társulatának, amelynek a tagjai között már görögök is voltak. Jogi állásuk ekkor még azonos volt a többi egri lakoséval. 24 Ft. taxa lefizetése mellett polgárjogot is nyerhettek, sőt tisztségeket is viselhettek éppen úgy, mint a magyarok és németek. Elvileg polgármestert is lehetett közülük választani. [7] 1. Breznay Imre: Eger a XVIII. szd.-ban, II. k. 299. — A karlócai béke (1699) ugyanis a görögöket nagy kereskedelmi lehetőségekhez juttatta és ezért egyre többen jöttek ezidőtájt Magyarországra, így Egerbe is. Ehhez 1. még Schäfer i. m. 18. lapját: »-... a 18. sz. elején Magyarország az idegenekre nézve a kiaknázatlan vagyonforrások és sokat igérő lehetőségek országa volt..., a görögök kellő szakértelmükkel, gaMasági érzékükkel szinte predesztinálva voltak arra, hogy a reájuk váró gazdaságtörténeti feladatot — Magyarország átvitelét a középkori gazdaságból a korai kapitalizmusba — elvégezzék, amire hazai viszonyaik is kényszerítették őket...« [8] Breznay i. m. 302. «-Ez a német császári és török birodalom minden lakójának azt a kedvezményt biztosította, hogy a kölcsönösen szállított saját termékű árui után csak három százalék vámot fizettek s azt is csak egy helyütt s egyszer.« [9] Breznay i. m. II. 304— 1724—1769-ig 35 görög lakos egri letelepedését említi meg. Főleg Kozáni, Siatista és Moschopolisz városokból. [10] Heves megyei levéltár 1744/11. ]11[ Breznay i. m. 305. — Az egri kompániák országszerte híresek voltak. Szoros kapcsolatot tartottak fel az ország más városainak görögjeivel is. így pl. Nikola Ádám egy váci kereskedővel állt üzleti összeköttetésben. Karcsú i. m. VII. 89.) [12] Breznay i. m. u. o. »A legtöbbnek volt háza, szőlleje, pincéje s általában a város legvagyonosabb elemét tették.« Felhalmozott tőkéjüket állandóan forgatták, hitelt adtak, befektették nagyobb vállalkozásokba, megbízásokat vállaltak, stb. Adósaikkal sokat pörlekedtek a városi jegyzőkönyvek tanúságai szerint. [13] Schäfer i. m. 23. 1. [14] Bihari 41. sz. i. m. 401—402. 1. [15] Radios Dusán: Vitkovics Mihály életrajza. Üjvidék, 1909. [16] Breznay i. m. 309. [17] Füves Ödön i. m.: Adalékok az egri görögök történetéhez. 118] A heves megyei levéltárban elfekvő 1784. nov. 15-ről kelt 28 856. sz. kir. helytartótanácsi rendelet a »Görög Oskolának felállítására és építésére« már engedélyt ad, azonban az építéshez nem ad nekik a város anyagot, így csak 1789-ben nyílik meg Egerben a görög iskola. [19] Prosser Piroska gyűjtése. [20] Vö.: Radics Dusán i. m. [21] Erről Vitkovics Mihály, a költő emlékezik meg nagyapjáról írt szerb munkájában, amely a »-Letopis Matice Srpske-« c. folyóirat III. évf. 16. lapján jelent meg, [22] Breznay i. im. 313—314. — 1727-ben a szűcsök, 1734-ben a szabók, 1752-ben a szíjgyártók, 1757-ben a szappanosok, 1752 és 1776 között több ízben a gombkötők kérnek védelmet a városi tanácstól a görögökkel szemben. Meg is tiltják nekik a helyi iparosok munkáinak felvásárlását. Elrendeli továbbá a tanács, hogy házat nem vehetnek, idegen görögöket a város magisztrátusának tudta nélkül házukba nem fogadhatnak be. sátraikat a piacon csak 17* 259