Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)
I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincse
Tállyán a gazda köszöntése alkalmával mondták: Midőn lenyugodott a napnak sugara, Aranyos palástot vett az magára. Elindultam én is a Palota tetőre, Koszorút kötöttem János bácsi részére. Én tehát részemről néki azt kívánom, Sokezernyi áldás a fejére szálljon. Élete fonalát soha el ne vágja A keserű halál pusztító kaszája. Végóráját, ha mégis eléri, Aranyos angyalkák jöjjenek el érte, ölébe ültesse a mennybéli király; Ezt kívánja néki a köszöntő brigád. Isten éltesse! (A feljegyzést Taksás Imre hallgatómnak köszönöm.) A szüreti szokások szókincse A Hegyalján valamikor a legpompásabb zdrócécó 78 7 a hegyaljai kapások 78 8 felvonulása 78 8 és a kapásbál 78 9 volt. XJjabban a szüreti időszak idejében, valóban a végzéskor tartják meg ezt a nagyon régi szokást. De ez a mesterségesen felelevenített cécó a régibb időkben a farsangi időszakban zajlott le. A legpompásabb keretek között Mádon, Bényén és Liszkán. Nem véletlen az sem, hogy az erre vonatkozó szokásanyag legtermékenyebb lelőhelyei ezek a helységek. Az sem véletlen, hogy régebben a farsangi hetekben tartották a kapásfelvonulásokat és kapásbálokat. Ezeken a cécókon köszöntötték Bacchust is, ahogyan a Hegyalján a nép nevezi: Bakust,™ 0 Baksust, 79 1 A Bacchus-köszöntés a külföldi bortermőhelyeken is farsangi szokás volt. Az sem véletlen, hogy a hegyaljai iskolákban szívesen játszottak Bacchus-drámát is. A sátoraljaújhelyi pálosok Bacchus-drámájának kéziratán (ismertetése: Egyet. Phil. Közi. 15:143) olvashatjuk: „Jáczatott Sátor-alla-Ujhel mezővárosában, 1765. Esztendőben, Farsang utolsó napján, Szerzője Billisics Márton, újhelyi tanár." Ez a pompás bohózat nemcsak azért érdekes számunkra, mert tele van népi ízzel, egészséges humorral, tőrőlmetszett régi szólásokkal (Ó, mely nagy uborkafára hágott. — Amely ebnek egyszer veszett nevét költik, el kell annak vesznie. — Minémő kaszakőhöz fente kopoltyóját stb., stb.,), hanem azért is, mert értékes hegyaljai vonatkozásokat is tartogat számunkra például ebben a részletében is: ,,Csak annyi a te dicsőséged, mint a Rongyva vizének, hogy az újhelyi vargák csávája nélkül el nem lehet." — „Ingyen megvallom, ha tudtam volna, hogy Bacchus ilyen nagy élesztője az elméknek, már régen Parnassus hegyéről (Apollo mondja, B. J.) tokai vagy bogloskai (újhelyi szőlőhegy, B. J.) hegyre vontam volna kilenc múzsámmal sátoromat..." A hegyaljai kapás felvonulások jellegzetes figurája Bakkus, Bacchus, ebben a darabban magas trónon ül, úgy hallgatja a prológista énekét, aki meg-megszólítgatja: Ó, nagy Bacchus! Szervusz Bacchus!, mint ahogy teszik a hegyaljai kapás felvonulások sáfárai 79 2 is: A felvonuláson ui. a Baksus-vivő szekeren nemzeti színű hordóra ültetett figurát visznek. Másik változat szerint a Baksus-vivők 79 3 — két férfi — egy kb. ötven literes hordót visz 24
