Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Molnár József: Heves és Külső-Szolnok megye alkotmányos és függetlenségi mozgalmai (1849—1867)

A Heves megyei nagy- és középbirtokosok közül többen voltak, akik erőszakkal akarták a jobbágy terheket visszaállítani. Pl. »Halma j község paraszjai Gosztonyi Imre földesúr ellen emelnek panaszt 1852ben«. [36]. Megyénkben gyakori volt az összetűzés a parasztok és a földesurak között a szőlődézsma miatt. Ismeretes, hogy 1848 szept. 15-én az országgyűlés kimondta a majorsági szőlők után járó dézsma eltörlését is. Ennek ellenére a földesurak továbbra is követelték a parasztoktól a majorsági dézsma beszolgáltatását. »Vezekény, Tar, Csány község kúrilistái 1852-ben megtagadták a dézsmaszolgáltatásokat.« [37], A perek, fellebbezések mindennaposak voltak az ilyen ügyekkel kapcsolatosan. A parasztok a szolgabírákhoz nem igen fordultak, mivel azok kiszállván, mindig a földesúrnál szálltak meg, akik megvesztegették őket és így mindig a földesuraknak lett igazuk. Éppen ezért szívesen fellebbeztek a Katonai és Polgári Kormányzóhoz, annak ellenére, hogy a főszolgabírák mindent elkövettek, — börtönnel, akasztófával fenyegették meg —, hogy ezt megakadályozzák. Minden megfélemlítés ellenére megyénk több községéből fordultak a parasztok panasszal az ország katonai és polgári főbiztosához. »1850 áprilisában Magyarország polgári biztosa leiratot intézett az egri kerületi főbiztoshoz, amelyben többek között megemlíti, hogy több község parasztjai panasszal fordultak hozzá a földesurak és a megyei tisztviselők brutális elnyomása és erőszakoskodásai miatt.« [38]. A parasztság gyűlölete különösen nagy volt a közvetett adók és azok bérlői ellen. A dohányegyedárúság bevezetésével Verpelét, Tódebrő, Feldebrő, Kápolna. Aldebrő stb. községek dohánytermelő parasztjai attól féltek, hogy a kincstár kevesebbet fog adni a dohányért, mint eddig. Ebben az esetben el voltak szánva még arra is, hogy teljesen feladják a dohánytermelést. Erre azonban nem került sor, mert a kormány nem merte csökkenteni a dohány beváltási árát. Az előbb említett helyeken állandóak voltak a kisebb-nagyobb összetűzések, a parasztok és a pénzügyőrök között a dohányárusítás miatt. Ugyanis a dohánytermelő parasztok a beadás mellett elég sokat megtartottak maguknak, amelyből a saját fogyasztás mellett jutott még titkos eladásra is. • A parasztok, ahol tudták, ott károsították meg a földjeiket elrabló földesurakat. Erdeikből nagy mennyiségben hordták — még pedig igen sokszor éjjel — a fát. »Jerenczi Antal egri káptalani jószágkormányzó már 1849 szept. 20-án kéri a megyei császári királyi főbiztost, hogy erdőőreinek engedje meg a fegyvertartást a fatolvajok elriasztása céljából.« [39]. A parasztok összetartottak, egymást soha el nem árulták. Ha valaki mégis gyanús volt és bíróság elé került, az illető tagadott, bizonyítékok híján kénytelenek voltak felmenteni. A parasztság megmozdulásai félelemmel töltötték el a földesurakat és éppen ezért megfékezésük érdekében rögtönítélő bíróságok felállítását sürgették. Egy dévaványai földbirtokos írja 1861 január 5-én 222