Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Molnár József: Heves és Külső-Szolnok megye alkotmányos és függetlenségi mozgalmai (1849—1867)

14 736 írt. 58 krajcár; 1860-ban pedig 56 828 frt. 22 krajcár«. [22], E példa is világosan mutatja, hogy milyen mértékben emelte a bécsi udvar az adókat. Az adóterhek oly súlyosak, hogy azt fizetni sem tudják. Több város és község kérelmezi az adók elengedését, pl. »Hatvan, Gyöngyöspüspöki, Füzesabony, Fedémes stb., de legtöbbször hiába, mert kérelmeiket elutasítják«. [23]. Igen sok községben elárverezik a fizetni nem tudó parasztokat. Az óriási adóterhek fokozták a parasztság elproletarizálódását és egyúttal akadályozták a pénzfelhalmozás lehetőségét, mivel adó címén jelentős pénzösszegek vándoroltak a bécsi udvari kincstárba. Nagymértékben hozzájárultak a parasztság nyomorának fokozásához és elproletarizálódásához az 1849 és 1867 között beköszöntött aszályos esztendők. 18 év alatt 6 évben volt aszályos esztendő: 1852, 1857, 1858, 1861, 1862 és a legsúlyosabb az 1863. évi aszályos esztendő volt. Országos viszonylatban is Heves megye azok közé a megyék közé tartozott, ahol az aszály a legsúlyosabb volt. Az »Eger« c. hetilap 1864. évi számai részletesen beszámolnak az aszály által előidézett nagy éhínségről és pusztulásról. »A szárazság olyan nagy volt, hogy a kutak sok helyütt teljesen kiszáradtak, kisebb patakok, források elapadtak, de Eger városában a melegvízforrásokra semmi hatással sem volt.« [24]. Az éhínség oly nagyméretű volt, hogy több községben éhhalállal pusztultak el az emberek. Pl. »Kistályán egy házaspár éhhalált halt« [25], de ugyanígy Gyöngyösről és más falvakból is érkeztek a megye székhelyére, Egerbe ilyen jelentések. »Az 1864. január 13-i egri országos vásáron nem volt vevő, szinte úgy kellett fogdosni őket és ha valami elkelt, az is csak élelmiszer volt.« [26], »Egy angol úr csak azért jött hazánkba, hogy láthassa, miként halnak éhen az emberek.« [27]. Heves és Külső-Szolnok megyében központi inségi bizottmány alakult, melyhez kb. 100 község fordult kérelemmel, hogy Ínséges helyzetük leküzdéséhez segítséget kapjanak. »A Központi ínség Bizottmány a Gyöngyös városi ínség Bizottmányt arra utasítja 1864 elején, hogy a segélyezést ameddig lehet halassza el, ha pedig nagyon szükséges, akkor minél erősebb korlátok közé szorítsa. A segélyt természetben kapják, naponta egy főre: egy font kenyér (56 dkg.) és egy itcze rántott leves, a 10 éven aluli gyermekek a felét kapták.« [28]. Míg a megye dolgozói éhhalál előtt álltak, addig az urak tobzódtak, bálokat rendeztek, mulatoztak. Az Ínségeseknek csak néha-néha adtak jelentéktelen könyöradományokat, de azokat nagy dobra verték, hogy lássák az ő megértő, jóságos, meleg szívüket. Pl. »Kovalcsik József egri kanonok az éhhalál szélén álló Ostoros község lakóinak egy ízben 3 köböl búzát és 50 font sót osztott ki. Bartakovics érsek 80 szegény családnak 3 hónapig hetenként kétszer adott 10 font kenyeret; a főkáptalan tagjai pedig 8 személy naponkénti élelmezését vállalták 3 hónapra. Mindez nagyon kevés volt, hiszen csak Egerben 2 715 személy szorult 219