Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Friedrich Sándorné: A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az intervenciósok elleni harcban résztvett internacionalista emlékezései. (Munkás-folklór adalékok.)

3. Végül hadd elevenítsük fel saját, Turkesztánban, 1919-ben írt versemet is: A PROLETÁR ÁLMA Sűrű sötét az éj Harci zaj elmúltával Álomra hajtaná fejét A harcos és vezér. De az álma sem pihenés, Messze távolba szálló sóhajtása az ébredő őrszemek Fegyverropogásába vész. Hiába itt minden, Hiába az éhség, Haszontalan a szomj, Hasztalan fárad homoksivatagon álmodni még sem tud. Pedig elcsigázva, minden gondolata Mely száll otthonába, Gyógyító balzsamként hatna a lelkére, De hiába, hiába. A hős vöröskatonák vére Álmában sem nyugszik Nem hajt pihenésre, Csak arra ösztökél: a végre. Fáradalmait, ki sem pihenheté, Éhét, szomját el sem ütheté, Jött a parancs: Ébredj! Sorakozó! Indulj! Míg fejed felől minden vész el nem múlt, Nem vagy a magadé. Nem szabad álmodnod, Nem szabad gondolnod másra, Csak szűnös-szűntelen A világszabadságra. És a hős proletár sereg, mint száguldó vihar csap ellenére Szuronyát szegezve, ádázul csap reá, hogy Testébe mártsa, hogy fekete lelkét a torkára fojtsa. A nap befejezvén, letörve minden gát, ledöntve akadály, álmodhatsz proletár! Tied a jelen, tied lesz a jövő, Nem zavarja álmod többé az ellened törő. Álmodj hitvesedről, Szerető gyermekről, Álmodj szép meséket Dicső munkás életedről!« 13 209