Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szokodi József: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez. (Gyöngyös a két forradalom idején.)

szónoklatokkal igyekeztek a gyűlésen résztvevő vallásos szülőket szembefordítani mindazzal, ami mint pozitív folyamat, 1918. október 31. után lezajlott. Így lényegében a baloldali forradalmi erőkkel akarták szembeállítani a gyűlés részvevőit [38]. Ezzel a két gyűléssel a forradalmi és reakciós erők újabb, hol nyílt, hol burkolt harca indult el. Ugyanakkor az a sajátos helyzet alakult ki — miután a kormány a városban reális hatalmat nem képviselt —, hogy lényegében a baloldali forradalmi erők vívták ki lépésről-lépésre azokat a szűkreszabott politikai vívmányokat is, amelyek megvalósultak. Egyegy kormányrendelet a baloldali szociáldemokraták legkeményebb harca útján érvényesülhetett. így történt az 1919 februárjában a Néptanács megszervezésénél is. A keresztényszocialisták — bár e törvény a polgári demokrácia konzerválásának egyik jelentékeny eszközeként született meg — Bozsik plébánossal az élen, a leghatározottabban tiltakoztak a Néptanács felállítása ellen, azt kiabálva a szociáldemokraták felé, hogy „Nem akarjuk, hogy a Himnus helyett a Marseillaise-t énekeljék, s nem akarjuk látni, hogy a nemzetiszínű csokor helyet vörös kokárdát viseljenek". „Mi akarjuk sorsunk irányítását a kezünkbe venni — írja a Gyöngyös és Vidéke — mi, a keresztény nép, mi akarunk itt dolgozni, alkotni és irányítani, s ki fogjuk csavarni a hatalmat azok kezéből, akik arra spekulálnak, hogy álmosak, gyávák és buták vagyunk, s testünkön átlépve magukhoz ragadják a hatalmat, holott nem a mi véreink." [39]. Csatlakoztak a Fejér megyei képviselőtestület azon határozatához, amely a királyság visszaállítását követelte; Bozsik a rendszert despotizmussal, az emberi jogok sárbatiprásával vádolta. Ezt a lázadást nem hagyhatta szó nélkül a polgári demokrácia egyetlen hivatalos vagy félhivatalos fóruma sem. A lázadásról a Népszava a következőket írta: „Itt (Gyöngyösön) a háborús uzsorából szörnyen meggazdagodott nagyparasztok, szemtelen csuhásoknak vezérlete alatt szembeszállottak a népköztársasággal és törvényeivel. A magát keresztényszociálisoknak valló banda . . . éltette a fehérvári határozatot és azt ordította, hogy a népkormányt le kell bunkózni ... le akarják bunkózni a népkormányt és a köztársaságot és vissza akarják állítani az úri tolvajok, fejedelmi gazfickók és gonosz csuhások uralmát. .." [40]. Bár a lázadást hivatalos vizsgálat követte, mégis a legfrappánsabb választ a gyöngyösi munkásság adta meg a február 7-i népgyűlésen, ahol a következő határozat született: „Gyöngyös város munkássága kijelenti, hogy az ellenforradalmi törekvésekkel szemben, amelyek segítségével a kimúlt képviselőtestület reakciós tagjai és az azokkal szövetkezett elemek néprontó uralmukat fenn akarják tartani, fölveszi a legélesebb küzdelmet. Számontartja azok működését, akik eddig is mérhetetlen kárt okoztak a dolgozó népnek, akik ma is mindenre hajlandók, csakhogy a nép öntudatra ébredését és boldogulását megakadályozzák és minden rendelkezésre álló eszközzel végrehajtja a forradalmi idők azon követelményét, hogy a korrupció fenntartóit, a népbutítás bűnös uszályhordozóit a közélet színteréről örökre eltüntesse." [41]. 174