Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szokodi József: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez. (Gyöngyös a két forradalom idején.)

tetik a kizsákmányolást. A magyarországi kettős forradalom, a polgári demokrácia közvetlen átmenete proletárdemokráciába, proletárdiktatúrába — azt mutatja, hogy a forradalmi átalakulásának elkerülhetetlenül megvoltak az objektív okai, s a forradalmi szocialisták, majd a kommunista párt, helyesen látta és értékelte az eseményeket, amelyek 1919. március 21-hez vezettek. Miután a történelem így tette fel a kérdést, a forradalom vezető erejévé szükségszerűen a proletariátus vált, s forradalmi szövetségese, a parasztság — elsősorban az agrárproletariátus és a szegényparasztság — lett. A parasztságot az antifeudális gondolat tette elsősorban szövetségessé. 1918 őszére ,,a szegényparasztoknak aránylag kis részében ért csak meg a szocializmus gondolata" [2], Ugyanakkor, hogy a parasztság mégis a szocialista proletariátus mellett tett forradalmi hitet, annak többek között az is oka volt, hogy a polgári politikusok ún. radikális része is csupán enyhe, a rendszer kizsákmányoló lényegét nem érintő, azaz a rendszert alapjaiban nem érintő reformok végrehajtásával próbálta elérni a burzsoá társadalom konszolidálását. Ez viszont a nagy remények zsákutcába jutását eredményezte volna [3], Amikor a forradalom objektív feltételei adva voltak, a szubjektív feltételek egy része hiányzott. Hiányzott olyan alapvető feltétel, mint a forradalmi párt. Ismeretes, hogy az SZDP opportunista vezetése —, amely a későbbiek során is dicstelen szerepet játszik — távol tartotta magát a szocialista forradalomnak még a gondolatától is -—, „korainak", „időelőttinek" ítélte meg azt és így tevékenységében, következtetéseiben nem jutott túl a polgári társadalom keretein. így akkor, amikor a szocializmus megvalósítása, mint reális lehetőség állt fenn, a proletariátus élén olyan pártvezetés volt, amely céljaiban eltért a proletár osztálycéloktól. Ez azonban mit sem változtatott az események objektív menetén. Nem változtatott azért, mert — mint Hajdú Tibor helyesen állapítja meg — „a háború befejezése, a függetlenség kivívása, a nagybirtokok felosztása, a nagytőke és a nagybirtokok uralmának megszüntetése, a népellenes közigazgatás felszámolása, az ún. polgári szabadságjogok kivívása csak forradalom útján volt elérhető'" [4]. Abban azonban, hogy az 1918 októberét követő időben az ellenforradalmi restauráció veszélye állandóan kísértett, súlyos felelősség terheli az SZDP vezetőit. I. A polgári demokratikus forradalom (1918. október 31.) győzelmének híre villámgyorsan terjedt el a vidéken. A vidéket általában nem érte váratlanul ez az esemény; abban az értelemben, hogy sajtó, propaganda és elsősorban a frontról és Oroszországból hazatért „világlátott" katonák forradalmi lelkesedéstől áthatott beszédei eltüntették az álmosságot a szegénység szeméből, s a csodavárást egyre több emberben a forradalmi aktivitás váltotta fel. A helyzet tarthatatlanságáról, a változás szükségességéről egyre többen győződtek meg. 160