Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében

veket pedig régi helyükön meghagyva, azokat tartalmuk szerint rendezve, természettudományi, történelmi stb. osztályokra és olvasótermekre kellene felosztani. Ilymódon érvényesülhetett volna valóban a nagy egri múzeum terve, amelyet már részleteiben is kezdett kidolgozni a megyei művelődési osztály, amikor a Tanácsköztársaság bukása útját vágta minden ilyen irányú egészséges kultúrpolitikai akciónak T37]. Látjuk tehát, hogy a Tanácsköztársaság megyénkben is milyen óriási munkát végzett, hogy a magasabbrendű proletárkultúrát megteremtse. „Egy forradalom szellemét és szellemi hatását nemcsak azon ismerjük meg — írja Fogarasi Béla —, hogy 133 nap alatt az új kultúra felépítésének terveit hány százalékig sikerült keresztülvinnie. Terveknek, programoknak, adott történelmi helyzetben, megvan a maguk történelmi jelentősége, akkor is, és addig is, amíg nem sikerült azokat a valóságban keresztülvinni. Különösen akkor, ha a tervek kidolgozásában széles rétegek, a kultúra aktív erői elevenen résztvesznek. S ez volt a helyzet 1919-ben" [38], Nagy tiszteletet érdemelnek azok az óriási erőfeszítések, amelyeket a Magyar Tanácsköztársaság tett. A magyar proletáriátus első hatalma azonban négy és fél hónapos hősies harcok után elbukott. IV. A fehér terror bosszúhadjárata a haladó szellemű pedagógusok ellen „Jöjj, ünnepeljünk! Volt! És elbukott? Nem! Nem bukott el. El nem bukhatik. Kelet riadja ezt s a nagy Nyugot még nem nyugodt, és meg se nyughatik. Nem holt a holt, a sír felé rúgott, Nincs élőbb nálunk s holtjainknál: Napunk már bontja tűz-arany haját, rajongva nézd a múlt koporsóját, mellette száz bölcsőcske ring már." (Gábor Andor: Évfordulón.) A fehér terroristák vad hajszát kezdtek mindazok ellen, akik támogatták a Tanácsköztársaságot. A haladó, gondolkodó, osztályharcos magyar pedagógusokat kiirtották, szétszórták, elbocsátották és kényszernyugdíjazták. De szenvedésük, megaláztatásuk a fehér terror idején nem volt hiábavaló; a Tanácsköztársaság hős pedagógus harcosainak emléke eleven erővel hat jelelegi küzelmeinkben. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium azonnal elrendelte az egész országban a pedagógusok szigorú igazoltatását. Heves megye állami tanfelügyelősége ahelyett, hogy az elmaradott elemi iskoláztatáson próbált volna segíteni, a proletárdiktatúra idején magukat „exponált" pedagógusok megbüntetésével foglalatoskodott. Alpáry Lajos tanfelügyelőnek a megyei közigazgatási bizottsághoz 1919 szeptemberében benyújtott jelentése szerint a tanítók közül igen sokan a proletárdiktatúra hívei közé szegődtek. „Köztudomású — írja jelentésében —, hogy elsősorban és a legnagyobb mértékben a tanítói rendre feküdtek rá, melyet akkori anyagi helyzetének nyomasztó súlya és a jövő fantasztikus kecsegtetései könnyen karjaik közé szédítettek" [39]. Milyen 143