Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében

lamban a 6—14 éves korú gyermekek teljesen egységes, kötelező népiskolába járjanak. Ezzel a Tanácskormány megvalósította a magyarországi munkásmozgalom régi és ebben az időben még nagyon aktuális követelését, a nyolcosztályos népiskolát oly módon, hogy minden gyermek egy-egy maximálisan 40 főből álló osztályban nyerjen elhelyezést. Tekintettel az iskolaügy eddigi elhanyagolt állapotára, amelyben azt a proletárdiktatúra a régi rendszertől átvette, a kitűzött cél óriási feladatokat rótt mind magára a Tanácsköztársaságra, mind pedig annak minden egyes tanügyi munkására [26]. Az 1868. évi népoktatási törvény kötelezővé tette a 6—12 éves gyermekek számára a hatosztályos mindennapi elemi népiskolát, a ráépített három évfolyamú ismétlő iskolával (12—15 év). Ez gyakorlati megvalósulása esetén alkalmas lehetett volna arra, hogy a nép műveltségének elmaradottságát felszámolja. De a hatalmon lévő burzsoáziának a népoktatás nálunk sem volt szívügye. A tankötelezettség végrehajtásának legyőzhetetlen tárgyi akadálya volt a gyermekek szociális ellátatlansága, az iskolák elégtelensége, a tanítóhiány, az iskolaépületek alkalmatlansága. Mivel nem állt rendelkezésre elegendő iskola, a meglévő tantermek túlzsúfoltak voltak. Heves megye — sajnos — hírhedt volt arról, hogy cok iskolájában egy tanteremre 150-nél több tanuló is jutott. Olyan tanterme pedig, ahol a tanulók létszáma a régebben maximumként elért 80 tanulónál jóval több szorongott, száznál is több volt. A milliós jövedelmű egri érsek egyházmegyéjében a tanulók 58 százaléka tanult törvényellenesen zsúfolt iskolában [27]. Legnagyobb gondot tehát a tanteremhiány okozott, mert új tantermeket máról-holnapra nem lehetett elővarázsolni. Ezen a téren nagyarányú akcióra lett volna szükség, melyen az építőanyag teljes hiánya miatt radikálisan nem lehetett segíteni, legfeljebb ideiglenes megoldással kísérletezhettek. Egyelőre a köztulajdonba vett vagy veendő egyházi és nagyobb magánépületek, paloták, kastélyok jöhettek itt szóba. Alig akadt község, ahol gondos körültekintéssel és kis jóakarattal, ha azonban szükséges, az ügyhöz mért kérlelhetetlen szigorral egy vagy több, tanteremnek alkalmas helyiség ne akadt volna; bezárt kocsmák, elhagyott vagy részben használt kastélyok, volt községi tanácstermek, tánctermek, takarékpénztárak, szövetkezetek üresen álló helyiségei stb. A szükséges tantermek mellett úgyszólván leküzdhetetlen akadályként meredezett az illetékesek előtt az iskolai bútorzat, főképpen az iskolapadok teljes hiánya. Hogy a zsúfoltságot mégis valamennyire enyhítsék, s a menekült tanerőket is foglalkoztatni tudják, a megyei művelődési megbízott a túlnépes osztályokat kettéválasztatta, s a tanítást úgy oldották meg, hogy az egyik tanerő délelőtt, a másik pedig délután tanította az osztálynak reá eső részét ugyanabban a tanteremben. Ilymódon sikerült a legtöbb osztálynak legalább heti 18 órát biztosítani, ami az adott nehéz viszonyok közepette némileg mégis biztosítani tudta a tanítás sikerét. Komolyan foglalkoztatta a megyei művelődési osztályt, hogy az egészségtelen elhelyezésű iskolákat jobb helyre telepítsék. Ilyen egész134.