Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében

„A Hunyadiak", történelmi tárgyú ifjúsági színjáték (1911-ben adták elő az intézet tornatermében), a másik „Tinódi", magyar irodalmi tárgyú mű (1913-ban adták elő). Számos egyházi tárgyú vegyeskari darabot szerzett, s azokat az ifjúsági énekkarral elő is adatta. Az egri „Koszorús Dalkör"-nek — mely számos országos dalversenyen tüntette ki magát — alkarnagya volt. E kiváló előképzettséggel rendelkező, szorgalmas és sokrétű társadalmi tevékenységet végző tanító mégsem tudott előrejutni; még 48 éves korában is, mint nős és gyermekes családapa „tollnoki" minőségben szolgált a megyei tanfelügyelőségen. Pedig nagyon szerette hivatását. Legfőbb célként mindig az lebegett szeme előtt, hogy az oktatásügynek ne csupán egy tanterem szűk keretén belül, hanem a lehetőséghez mérten széles körben tegyen szolgálatot. Ezért tudatosan törekedett a tanfelügyelői pálya felé. Ennek szem előtt tartásával végezte el magasabb tanulmányait is. Nagy hátránya volt az iskolaügy helyes irányításának, fejlesztésének — s egyben súlyos sérelme a pedagógusoknak —, hogy az iskolák közvetlen felügyelete, a tanfelügyelőségek nem szakemberek kezében voltak. A tanfelügyelőségek élére tönkrement dzsentrik, vagy kizárólag jogászok kerültek. A szaktudást — alacsonyabb beosztásban, minden hatáskör nélkül — egy-egy berendelt tanító képviselte. A bürokrata jogász tanfelügyelőknek nem igen volt közelebbi kapcsolatuk a pedagógiával, még kevésbé a lenézett, lekezelt pedagógusokkal. Az egyházi iskoláknál pedig az egész iskolafelügyelet a papok kezében volt [17]. Kalovits a tenfelügyelet megreformálása érdekében részben a lapok útján, részben társadalmi úton évek óta agitált olyan értelemben, hogy a tanfelügyelői tisztet csak gyakorlati és elméleti pedagógiai tudással és magasabb, lehetőleg egyetemi képzettséggel rendelkező tanítók lássák el. Legfontosabbnak tartotta, hogy az iskolák felügyeletére és a tanítók munkájának elbírálására, tanácsok nyújtására hivatott felügyelők maguk is azoknak a soraiból kerüljenek ki, akik a gyermekvilág közvetlen ismerői és hosszabb gyakorlatuk révén az iskolaügy összes viszonylatainak közvetlen ismerői. Milyen eszközökkel igyekezett ezt az üdvös reformot megvalósítani? Mivel a felekezeti tanítók egyházmegyénként külön alkottak egyesületeket, amelyek ilyen országos jelentőségű kérdésekkel nem foglalkoztak, s mivel az állami tanítók országos egyesülete sem tette magáévá olyan súllyal ezt a kérdést, ami biztosíthatta volna annak megvalósítását, nem kínálkozott számára más lehetőség, mint a hírlapi cikkezés. Ezenkívül a tanfelügyelet kérdésénél figyelembe veendő eszméket többízben személyesen is előterjesztette a minisztérium illetékes vezetőinél, de eredménytelenül. A tanítóság elől a tanfelügyelői pályát már 1910-ben elzárta a Nárai Szabó Sándor államtitkár által létesített „fizetéstelen tollnoki" intézmény, mert hoszszabb szolgálattal rendelkező, többnyire családos tanítók az egy évig is elhúzódó fizetéstelen állapotot anyagi romlásuk veszedelme nélkül nem vállalhatták. Majd a világháború kitörése utáni időkben egyetemi képzettségű, de a tanításhoz nem értő ifjak foglalták el azokat az állásokat, amelyek a tanfelügyelői rang eléréséhez vezettek. 128