Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében

gyerekek megfelelő támogatása. A bemutatott alapszabályokat kisebb módosításokkal elfogadták a jelenlévők, s végül kimondták a „Nevelőmunkások Országos Szövetsége Egri Csoporf'-jának megalakulását [5]. A nevelőmunkások egri kamarájának megalakítására csak 1919. január 12-én került sor. A „magyar Athén" egész pedagógus társadalma felekezetre és tanítási fokra való tekintet nélkül egységbe tömörült, hogy küzdjön a magyar kultúráért. Súlyos hibája volt azonban a szervezkedésnek, hogy ezt a nemes célt „minden politikai alakulástól mentesen" kívánták elérni. Az egri kamara szigorúan körülhatárolta elvi álláspontját: a vallásoktatásnak — a szociáldemokrata tanítók ismertté vált programjával ellentétben — továbbra is kötelező volta az iskolákban, az egyesülés „színtelen volta", — vagyis a politikai állásfoglalásnak teljes kizárása, a nevelők anyagi helyzetének kizárólag legális úton való rendezése, — értvén ez alatt a szociáldemokrata tanítók által tervezett sztrájkok szigorú mellőzését, a népnevelési tanfelügyelet reformja. Ez utóbbi érdekében a tankerület vezetésével ezentúl csak okleveles, legalább tíz évi tanítói gyakorlattal és magasabb (egyetemi) végzettséggel rendelkező tanítókat bízzanak meg [6]. A Nevelőmunkások Országos Szövetsége inkább a reakciót, semmint a haladást szolgálta. Emiatt többen távoltartották magukat a szövetségtől, s a pedagógusok egy része rátért az osztálytudatos, szocialista szervezkedés útjára. Bár mind a szervezésben, mind a vezetőségben súlyos hibák mutatkoztak, Heves megye dolgozó népe tömegesen özönlött a szociáldemokrata párt felé. A szervezkedéssel párhuzamosan ugyancsak a szociáldemokrácia vezetésével megindult a szakszervezeti mozgalom is. Kalovits Alajos tanító még február elején összehívta az egri pedagógusokat, hogy valamennyien lépjenek be a tanítók országos szakszervezetébe s a helyi szociáldemokrata pártba. Maga Kalovits járt elől jó példával, s február 15-én be is lépett. Első agitációs kísérlete azonban a pedagógusok felé tartózkodó magatartásuk miatt nem járt eredménnyel. Ebben az időpontban ugyanis éppen az iskolai vallásoktatás kérdése okozott elkeseredett küzdelmet a papi befolyás alatt álló tömegekben. A szociáldemokrata tanítók hivatalos lapja, az Űj Korszak, a haladó magyar tanítóság harcos politikai folyóirata már 1918 decemberében nyíltan felvetette iskolai programját. Lényegesebb pontjai voltak; az iskolák államosítása, a felekezeti oktatás megszüntetése és a vallásoktatás kirekesztése az iskolából. A „népkormány" elhatározott szándéka volt, hogy az új idők szellemének megfelelően közoktatásügyünket is megreformálja. Ezt a célt szolgálta az az intézkedés is, hogy a vallásés közoktatásügyi tárcát kettéválasztotta. Az új közoktatásügyi miniszter, Kunfi Zsigmond, „A magyar tanítósághoz" címmel szózatot intézett az egész magyar tanítói karhoz: „A forradalom szellemi vívmányainak biztosítása szükségessé tette, hogy a közoktatásügy elválasztassék a vallásügytől. Ezért a köztársaság kormánya a néptörvénnyel kimondotta azt, hogy önálló közoktatásügyi minisztériumot állít fel. . . Remélem, hogy az egész magyar oktató személyzet segíteni fog ebben 122