Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: Az angol felvilágosodás esztétikájának történeti szerepéről és legjelentősebb képviselőjéről

pán a kifejezés díszítése. Az egyik eposz-költő művéhez írt előszavában a költészeti műfajokat is csoportosítja. Megállapítja, hogy az udvarnak és nemeseknek a heroikus, a polgárságnak a tréfás és a gúnyköltészet tetszik, a népnek pedig a pásztorköltészet. A XVII. századi angol polgári forradalom győzelme után a burzsoázia és a nemesség között létrejött kompromisszum ideológusa John Locke lett, akinek filozófiájában még a materialista elemek dominálnak, de akivel kapcsolatban Lenin azt a nevezetes megállapítást tette: „Berkeley is, Diderot is Lockeból indultak ki" (7). Vagyis, hogy Locke tanai említett kompromisszumos jellegük miatt ellentétes filozófiai törekvések kiindulópontjaivá lettek. Filozófiai nézeteivel itt most azért nem foglalkozunk egyáltalán, mert amelyekre tárgyalásunk során utalás történik, feltehetően közismertek, mint például az az elmélete, hogy nincsenek velünk született ideák. Esztétikai vonatkozású nézetei pedig eléggé jelentéktelenek. Leginkább az ízlés sokféleségéről elmélkedik. Az emberek bár jóra törekszenek, nem egyformán cselekszenek, mert a jóra vonatkozó nézeteik eltérőek. Ezen — véleménye szerint — lehet változtatni, mert megfelelő türelmes gyakorlással az ízlést is lehet javítani. Itt óriási szerepe van a nevelésnek, amelynek kérdéseivel ő a Thoughts concerning Education c. híres művében foglalkozik. Ebben a művészetekre is kitér, de csupán pedagógiai szempontból. A rajz- és tánctanítás fontosságát hangoztatja. A festészet és zene igen sok idővel jár, a költészetet pedig a költői pálya zord és háládatlan volta miatt nem ajánlja. Locke tanítványa volt az az Anthony Ashley Cooper Shaftesbury (1671—1714), aki Angliában először tárgyalta kellő részletességgel az esztétikai kérdéseket, s akit ezért az angol felvilágosodás legjelentősebb esztétikusának tarthatunk. Shaftesbury korának jellegzetes embere. Nagvatyja a forradalom következetes híve és jelentős politikusa, egyideig Anglia kancellárja volt, aki forradalmi elszántságával vívta ki főnemesi rangját. Ám éppen ezért a változó politikai körülmények miatt jóidéig börtönbe is került és ekkor bízta rá kiskorú unokájának neveltetését barátjára és háziorvosára, Locker a. Az ifjú Shaftesbury a locke-i nevelési elvek szerint az ún. beszélgetési nyelv módszerével tanult meg görögül, latinul és ismerkedett meg természetesen a görög—római filozófusokkal, elsősorban Plafonnal, Arisztotelésszel és a sztoikus Marcus Aureliusszal stb. Széles műveltsége csak fokozta irodalmi, esztétikai, filozófiai érdeklődését. Több évig külföldi utakon járt, így Francia-, Olasz-, Németországban és Hollandiában. Negatív és pozitív példákból egyaránt ezekben az országokban arról győződött meg, hogy Anglia számára igen jelentős volt a forradalmi fejlődés. Orániai Vilmos második parlamentjének maga is tagja lett és kivette részét a politikai tevékenységből, míg neki is időnkénti menekülés lett az osztályrésze. Shaftesbury első, később átdolgozott jelentősebb esztétikai tanulmánya 1699-ben jelent meg, míg a következő majd csak 1708-ban. előbbi An Inquiry Concercing Virtue or Merit címmel, utóbbi A letter concerning Enthusiasm to Lord Summer címmel. 1709-ben két műve látott 8* 111