Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a Ratio Educationis

Mária Terézia tanácsosainak is az a kiinduló pontjuk, hogy emelni kell Magyarországon a közműveltséget, hogy hasznosabb alattvalók szolgálhassák a királyt. Ezt a célt szolgálja az ő tanügyi reformjuk. Mindezek a dolgok Bessenyei előtt is világosak. Ö azonban nem érthet egyet a Ratio összbirodalmi érdektől sugallt szellemével és ezért kellő óvatossággal és igen tisztelettudó hangon, de egész határozottsággal kritizálja a tanügyi reformot, és a maga elképzeléseit állítja azzal szembe: „Távul légyen, hogy a felséges udvarnak s a tekintetes hazának a tudományok, azoknak műhelyei, s tanítóik iránt tett bölcs rendeléseiket kárhoztassam. Azok mind szépek, helyesek, s nagy elméktől származott remek munkák. Hanem csak azt akarom mondani, hogy mindezek a helyes és megbecsülhetetlen eszközök is a magyar nyelvnek tekélletességre való vitele nélkül nem elégségesek arra, hogy a tudományok közönséges hasznúak légyenek, és kiterjedjenek az országnak minden rendű lakosaira egyaránt." (Kiemelés tőlem. N. L.) Bessenyei a magyar nyelv tökéletesítésével, a tudományoknak a magyar nyelvbe való ,,béhúzásával" kettős célt kíván szolgálni: nemzeti és demokratikus kultúrpolitikát. Ez a két legfontosabb pont, ahol szembekerül a Ratio szellemével. A magyar nyelv ügyének védelme szerencsésen egyesíti a nemzeti érdeket a társadalmi haladással. 3. Próbáljuk meg most a bécsi iskolareform ismeretében olvasni el a Magyarságot. Helyesen hasonlították össze ezt a röpiratot Zrínyi Török áfiumával. Mindkettő a nemzetet fenyegető nagy veszély idején harsan fel és hív honmentő cselekvésre. Bessenyei érvelése mögött nem nehéz felfedezni, hogy veszélyes helyzetben tudja nemzetét. „Nagyon megszűkültünk a magyarságba", és úgy látszik, mintha már elfelejtenénk saját anyanyelvünket. Pedig olyan világban élünk, amikor minden haza önnön nyelvét emeli. A fenyegetettség érzése áll Bessenyei szenvedélyes kifakadása mögött: „köpedelemre való csekélységgel kicsinyítik némelyek magokat, hogy magyarul nem lehet, mondják, jól írni, okoskodni, mivel sem ereje, sem elégsége nincsen a nyelvnek." Ez az érzés dobja fel egymásután az érveket: „egy nyelv sem származott a föld golyóbisán tökéletes erőbe", az angol, a francia, a görög nyelv is volt valamikor gyenge, még gyengébb is, mint a magyar. A mi nyelvünket is ki lehet csiszolni. A legnagyobb hiány a modern tudományos műszavakban van. Mi is tegyünk úgy, mint a többiek. Hozzuk át a latinból a műszavakat és „azon szempillantásban olyanná tészed a magyar nyelvet, mint a legfőbb európai nyelv lehet e földön." Bessenyei Bécsben élvén, nagyon jól tudja, hogy ott a latin nyelv magyarországi uralmával érvelnek a magyar nyelv ellen: úgyis idegen nyelvet használ a magyarság, akkor már miért ne lehetne ez a német. Hat évvel később II. József okoskodik így, de ezt a gondolatmenetet nyilván nem ő találta ki [14]. A bécsi kormánykörök szándékára hadd idézzünk egy véleményt, 8* 100