Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A fehér terror rémuralma Heves megyében 1919—1921

talpaltak természetesen napokig képtelenek voltak lábra állni. A nőket is bántalmazták. Sírásuk, jajveszékelésük a nyitott ablakon keresztül messzire elhangzott az éjszaka csendjében. Szepesi András, Nagy János, Burányi Gyula, Scheffer Miklós, Jackwerth Ede teste a naponként megújuló verések miatt valóságos gyűjteménye a kék-zöld foltoknak, a sebeknek, a véraláfutásoknak. Giffka Ferenc súlyos szívbajt kapott a bántalmazások következtében. Petrenka Andrásnak az ölét rúgták le. Zwanziger Lajost, Riha Erzsébetet megkorbácsolták. Medveczky János tanítót a csendőrök pisztolyaggyal pofozták. Braun Jakab péksegéd nem élte túl a talpalást, belehalt sérüléseibe, Csór Tamás egri lakatos pedig megőrült [48.]. Egerben a törvényszéki fogházat az ügyészség szeptember 1-én vette vissza a karhatalmi alakulattól. Az alakulat vérebei azonban továbbra is »hasznosítani« akarták magukat. Heteken, hónapokon át lankadatlan buzgósággal űzték az embervadászatot. Az áldozatok többnyire iparosok, gyári munkások, bányászok, nincstelen parasztok voltak. 1919. őszén, s a rákövetkező tavaszon a rendőrségi fogdák, a csendőrszobák, s községházák pincéi tele voltak »gyanúsítottakkal«. Egy elszólás, egy tekintet, egy mosoly elegendő okot szolgáltatott a letartóztatásra. Hoitsy László vámosgyörki segédjegyzőt azért internálták, mert borozgatás közben tréfából gyászmiséhez hasonlította a Horthy-terrort. Az áldás (benedictio) hiányzik ennél is, annál is. A főgyűjtőhely Eger volt. Gyöngyösről, Hatvanból, Pásztóról, Hevesről, Tiszafüredről stb. ide szállították kisebb-nagyobb csoportokban a letartóztatottakat. Gyöngyösről szeptember 14-én erős csendőri fedezettel a következő egyéneket hozták át Egerbe: dr. Waldner Fülöp ügyvéd, Gergely Danó, Hablicsek Ferenc, Tímár Béla, Endrész József, Nádas Márton, Csiba Julianna, Fenyvesi Gábor, Pölös Balázs stb. [49], Tiszafüredről Roffa Lajost, Szabó Józsefet, Petrik Györgyöt, Szabó Jánost az egri ügyészségnek, Szilágyi Zsigmondot, Boda Lászlót, Gönczi Lászlót, Róna Sándort, Rózsa Balázst stb. az egri csendőrkülönítménynek adták át. Október 3-án a törvényszéki fogház lakóinak a száma már 450 körül volt. Ezenkívül üzembe helyezték a még Mária Terézia idejéből való, félig rombadőlt, sötét, nyirkos megyei börtönt is. A csak »gyanús« szocialistákat, kommunistákat a Vár elhagyott raktárhelyiségeiben és a török korból fennmaradt pincebörtönökben gyűjtötték össze. Jellemző a Várban elhelyezett internáltak helyzetére, hogy bár a szökés kisérlete életveszélyes volt, mégis egyre jobban elharapózott; több fogolynak sikerült Csehszlovákiába átszöknie [50]. A zsúfoltság, a bűz ezekben az egri börtönökben leírhatatlan volt. Még a büntetőzárkákban is 10—15 ember szorongott egymás hegyénhátán. Ágy, szalmazsák, pokróc, szalma nem volt. A foglyok a puszta földön háltak. Aludni, pihenni a kiéhezett bolhák tömege miatt lehetetlen volt. A megyei börtönben az ablakdeszkák alatt ujjnyi vastagon éltek a poloskák. Nyáron a hőség, télen a hideg csigázta a letartóztatottakat. Az élelmezés nagyon silány [51]. Október 3-án az egri törvényszéki fogházban letartóztatottak száma 450 volt, de október végéig ez a szám 530-ra emelkedett, akik közül 116 340-