Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

és gyógynövények után a cukor- és édesipar, a napraforgó- és dohánytermelés után a növényolaj- és dohánygyártás, a kender- és lentermelés után a textilipar ismertetését kell sorra kerítenünk. A könnyűipar ennek következtében legalább 10 részletben kerül előadásra. Az összefüggések tanítása tényeken nyugszik, vajon a tényeket nem áldozzuk-e fel ebben az esetben az összefüggések kedvéért? 4. Igaz, hogy a könnyűipar nyersanyagainak nagy részét a mezőgazdaság szállítja. Mégis nem minden nyersanyag származik a mezőgazdaságból. Egész sor szintetikus műanyagunk van és kerül könnyűipari feldolgozásra, azonkívül sok fogyasztási vagy háztartási cikkünk nyersanyagát a bányászat, illetőleg a nehézipar szállítja a könnyűipari üzemeknek. Sok zavart okozhatnak az importált nyersanyagok, amilyen például a gyapot, a juta, a külföldről származó bőrök, stb. Ezeknek a felsorakoztatása nem igen támogatja a hazai mezőgazdaságunk és könnyűiparunk közötti kapcsolatokat. A magyar fűrésztelepek, bútorgyárak nyersanyaga (fenyőfa) is többnyire külföldről származik, ennélfogva a szegedi fűrésztelep és erdőgazdaságunk között is nehéz lesz megteremteni a kapcsolatokat. Az ilyen apró logikai törések legalább is arra figyelmeztetnek, hogy a földrajz és a földrajzi oktatás nem tűri a merev sablonokat. A földfelszín és a társadalom élete ezerszínű, ebből a gazdag életből mindig a legkiemelkedőbb színfoltokat, az egyénileg jellemzőt, az önként kínálkozó kapcsolatokat kell kikeresni. Azonkívül a szükséghez képest változtatott módszerekkel kell dolgozni, hogy földrajzi leírásunkat vonzóvá, érdekessé tehessük. Ebben van a földrajz nagy nevelő ereje is. Befejezésül még egyszer hangsúlyozzuk a gazdasági földrajz öszszetett (komplex) jellegét önmagában és természeti kapcsolataiban, amely lehetővé teszi az ágazati gazdasági földrajz színtelenségének a feloldását, illetőleg ellensúlyozását. Meg kell próbálkoznunk a fontosabb államokban a gazdasági körzetek rövid ismertetésével is, eleget téve a területek egyéni jellemzése követelményeinek, óvakodnunk kell az ipari kategóriák egységének túlzott megbontásától, mert ha így teszünk, azok tudatbeli egysége is labilissá válik. A tényezők és termelési ágak tudatbeli összekapcsolása nem a »tematikai egymásmellettiségen« nyugszik, hanem a jelenségek megmagyarázásán, a földrajzi jellemzés logikai felépítésén, a kapcsolatok és összefüggések körülményes megvilágításán. A kép, amit a földrajztanár tanítványai elé vetít, művészi kép. Benne csak a legszükségesebb adatszerű tények foglaltatnak. Jellemzi az élet, a természet valóságának és szépségének a megérzése, tudatosítása, a társadalmi munka sokrétűségének, a teremtő akarat keménységének a megmutatása; a humánum gazdagsága és az építés optimizmusa. * 89