Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

Nálunk szervezetileg és tartalmilag az ilyen sokoldalú földrajztanárok képzését, akikben a természeti és gazdasági földrajzi problémák dialektikus közelségben élnek, a pedagógiai főiskolák oldják meg jól, és éppen az általános iskolák igényeinek megfelelően. Az egyetemen a mélyebbre ható, sok esetben speciálisabb szakképzés és a tudományos kutatásra való előkészítés nyomulnak előtérbe. A gazdaságföldrajzi anyag belső szerkezeti felépítése az oktatásban Az ágazati-statisztikai gazdasági földrajzi tankönyvek anyagelrendezését Baranszkij [18] az alábbiakban közli: terület és lakosság, mezőgazdaság, ipar, közlekedés, hírközlés, belkereskedelem, külkereskedelem. A körzeti irányzat szellemében a következő vázlatot javasolja: 1. Bevezetés. 2. Természeti viszonyok és természeti erőforrások, gazdasági értékelésük. 3. Történelmi földrajzi áttekintés. 4. Lakosság. 5. Általános gazdaságföldrajzi jellemzés, a fő gazdasági komplexus termelési kapcsolatainak elemzése, a vezető gazdasági ágak földrajza. 6. Belső körzeti felosztás, az alkörzetek jellemzése, belső kapcsolatok. 7. Távlatok. (L. fentebb is.) A mi középfokú iskolai gyakorlatunkban a vázlat egyszerűsödik. A kisebb jelentőségű országoknál — a természeti viszonyok megtanítása után — legtöbbször csak a 4. és 5. pont feldolgozására szorítkozunk. A tényleges gazdaságföldrajzi anyagot tárgyaló ötödik pont további tagolásában eltérő nézetekkel találkozunk. Régebbi gyakorlatunkban ezt a sorrendet alkalmaztuk: mezőgazdaság, (bányászat) ipar, kereskedelem-forgalom (közlekedés). Ezeket gyakran a fontosabb települések felsorolása követte. Ma másképp dolgozunk. Ma nem a foglalkozások »ősisége«, hanem a gazdasági ágak »fontossága« sorrendjében vezetjük a tanítást. Mindazoknál az országoknál (különösen a szocialista országoknál), ahol az ipar a nemzeti jövedelemben, vagy a népesség foglalkoztatásában már kimagasló, nem a mezőgazdaságot, hanem az ipart jellemezzük elsőnek, hogy fontosságát ezzel is kifejezzük. Az ipar feldolgozásának általános menete a továbbiakban a következő: bányászat (energia- és nyersanyagtermelés); nehézipar (főleg termelőeszközök előállítása); könnyűipar (főleg fogyasztási cikkek gyártása). A mezőgazdaság anyagát így rendezzük: növénytermelés; állattenyésztés; erdőgazdálkodás. Mindezeket természetesen megelőzi a termelő viszonyokra, a társadalmi körülményekre vonatkozó néhány észrevétel, esetleg a termelés fejlődésére és fejlesztésére irányuló közlés. 87