Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

Franciaország, Belgium és más országok leírásában is. A VII. osztályos tankönyv Kanada vagy az Amerikai Egyesült Államok leírásában nyújt hasonló példákat. Ezek szerint — legalább a jelentősebb országoknál — a gazdasági életet két szempont alapján dolgozzuk fel: a) az ágazati felosztás értel­mében megismertetjük a tanulókat az egyes gazdasági ágak országos elterjedésével, b) a körzeti munka folyamán azzal foglalkozunk, hogy az egyes gazdaságföldrajzi területeken milyen iparágak (vagy mező­gazdasági ágak) hogyan, milyen tényezők összeszövődése alapján fej­lődtek ki. A fontosabb országoknál ez utóbbi eljárás alkalmazása elől nem térhetünk ki. Fontos volna ennek az elvnek a keresztülvitele Magyar­ország gazdasági földrajzában is (VIII. osztály). Fontos volna, csak éppen az új tanterv nem ad erre módot. Nyoma sincs a tantervben az egyes gazdasági körzetek jellemzésének, amely lehetővé tenné a föld­rajzi környezet és a nép munkája közötti szerves összefüggések meg­mutatását. Pedig ennek az alapján volna felmérhető az egyes területek gazdasági életének természeti földrajzi alapja, energia- és nyersanyag­bázisa, forgalmi helyzete és szerepe az ország gazdasági életében. Az ilyen földrajzi munka volna alkalmas egy szintetikus, átfogó és össze­foglalt földrajzi szemlélet kialakítására. A fő gazdasági területek, vagy legalább az iparvidékek dialektikus ismertetése a tantervből indoko­lás nélkül maradt ki. A tervezetben csak ilyen címszavak szerepelnek: kohászat és gépgyártás, alumíniumgyártás, vegyiipar, építőipar, stb. — mindenütt a jelentőség, a nyersanyagok, az elterjedés említésével. Nem ismerkedik meg azonban a tanuló olyan fogalmakkal, mint a Boi­sodi-iparvidék, vagy a Bakony vidékének gazdasági élete, és nem hall — mert ez lehetetlen — a különböző területek és gazdasági központok sajátos fejlődéséről. E hiányokat legfeljebb a tankönyvíró enyhítheti valamennyire, ha egyáltalán megteheti a tantervszabta keretek között. Ezzel szemben a Szovejtunióban már 1934-ben a körzeti irányzatot ismerték el helyesnek és ez az irányzat a hagyományos ágazati statisz­tikai eljárási módokat nagyjában ki is szorította. Az Összszövetségi Műszaki Felsőoktatási Bizottság a már említett határozatában azt is kimondotta (1934), hogy »a gazdasági földrajz sajátos jellege, a ter­melőerők területi megoszlása, a gazdasági területek elhatárolása álljon a professzorok és az egyetemi oktatók figyelmének a középpontjá­ban« [17]. A gazdasági földrajz helye az oktatás rendszerében A természeti és a gazdasági földrajz két különböző tudomány, a szo­kott »földrajz« cím alatt csak a megszokás, az iskolai tantervek egye­sítik a kettőt. A gyakorlat azonban — különböző mértékben — az isko­lában is elhatárolja azokat. Az elkülönülés egyetemeinken a legerő­sebb. A természeti és a gazdasági földrajzot az egyetemeken külön specializált szakemberek adják elő egymástól tantervileg függetlenül. Már más a gyakorlat a pedagógiai főiskolákon. A főiskolai program «5

Next

/
Oldalképek
Tartalom