Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

nevelés eme szempontja a kezdete és a vége mindenféle gazdaságföldrajzi oktatásnak. Előre viszi az emberi gondolkodást, az értelemszerű iskolai munkát. A gazdaságföldrajzi folyamatok lényegének a kibontása nélkül statisztikai és lexikális adatok tömegével kellene megterhelni a tanulók emlékezetét, amellett elszakadunk az élettől és a gyermeket elriasztjuk a földrajztól. A gazdaságföldrajzi összefüggések rendszerének vázlata A földrajzi jelenségek logikai-dialektikus kapcsolatait három viszonylatban vizsgáljuk [1], ezek a következők: a természeti földrajzi jelenségek kapcsolata egymás között, a gazdasági földrajzi jelenségek kapcsolata egymás között, végül a természeti és a gazdaságföldrajzi jelenségek kölcsönös viszonya. A legelső, vagyis a természeti földrajzi jelenségek egymás közötti kapcsolata önmagában tisztán természeti földrajzi kérdés. E viszonylatban kizárólag természeti törvények hatnak, és az egész összefüggő természeti komplexus (jelenségek összessége) fejlődésében, az okokkövetkezmények folyamatában a törvényszerűségek determinista jellege érvényesül mindaddig, míg esetleges társadalmi beavatkozás a törvényszerűségek által meghatározott folyamatokat más irányba nem fordítja. A természeti földrajzi összefüggések (földrajzi helyzet, éghajlat, domborzat és éghajlat, éghajlat és vízrajz, a növényzet stb. összefüggései) a gazdasági földrajzot annyiban érdeklik csak, amennyiben ezek az összefüggések irányítják (elemi módon) a természeti földrajzi környezet spontán fejlődését, A gazdasági élet pedig mindig egy-egy ilyen komplexumra épül (a környezetre), ez az összesség éppen ez által válik »környezetté«. A természeti földrajzi környezet belső logikai összefüggései ilyen értelemben lehetnek a fejlődés adott stádiumában értékesek vagy kevésbé értékesek a társadalmi munka számára. A fentiekből az is kitűnik, hogy a természeti földrajzi környezet jellemző tulajdonsága a változás. E változó térben az átalakulások forrása nemcsak a spontán természeti fejlődés, hanem a társadalom munkája is. A társadalmi munka egyrészt megváltoztatja a környezet földrajzi tartalmát, másrészt a természeti tényezők új összefüggéseit hozza létre. Azonkívül — a termelő munka fejlődése nyomán — értékében is változik a környezet, mert abban mind újabb anyagok és energiaforrások nyernek jelentőséget (szén, kőolaj, uránérc stb.). A második és harmadik viszonylat — a gazdaságföldrajzi jelenségek egymás közötti, valamint a természeti tényezőkkel való összefüggésük — már tényleges gazdaságföldrajzi kérdés. Míg a természeti tényezők egymás közötti kapcsolatában, és ennélfogva a földrajzi környezet spontán fejlődésében a törvényszerűségek a fejlődés irányát determinista módon szabják meg (a folyóvizek minden esetben lefelé szállítják hordalékukat és a magaslatokat lekoptatják), addig a társadalom gazdasági élete és a természet viszonyában a determinizmus nem érvényesül. Ez különösen a természet és a szocialista társadalom viszonyára jellemző. A természeti viszonyok döntően a társadalom tuda68