Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

IV. Miscellanea - Berzy András: Móra Ferenc ismeretlen levele

vagyont becsülettel kezeltem, ki mint a magyar biztosító társaság ügynöke évenként 20—30 000 ftnyi reám bízott pénzt kezelek, ki 35 éven át e helyen élve ez idő alatt becsületem szennytelen fentartám és én 56 vagy 58 ftra szoruljak rendezett vagyoni állásom mellett, meglopjam az ügyefogyottakat, meglopjam a hazafias adakozókat! Szerényi Ede, ki most Mgs. Gróf Károlyi Ede úrnál titoknok és Radványban lakik (utolsó posta Filkeháza) általam személyesen kérdőre vonatván a pénz hova fordítása felől, avval válaszolt, hogy ő igazolni fogja magát, ő ezen öszveget egy pesti aláírási ívre írá és átadá a gyűjtőnek, mennyiben leend igaz ez állítás, megmutatja az igazolás, de nekem Szerényi hazafiságán kétkednem eddig nem szabad, mert példa nélküli hazafinak ösmerni tanultam, megigéré, hogy Tisztelt Asszonyságnak irand e tárgyban, mit ha nem tett volna eddig, kérném Tisztelt Asszonyságodat, őt haladéktalanul igazolásra felszólítani, melyet ha nem teljesítene, vagy nem tudna teljesíteni, én a Grófját kérendem meg az igazság előtüntetésére. Addig is meg Posner G. úr Tisztelt Asszonyságod által felleend világosítva az ügy állásáról, kérném lenne szíves engem tudósítani Szerényi úr igazolásáról, akár ezt már megtevé mostanig akár nem, mert Posner úr gyanuskodását azon gyenge elméjű könnyen hivők előtt meg kell döntenem, kik saját magokról következtetve és ítélve máig nem világosíttathattak fel arról, hogy én ily galádságra mint multam, mint jelenem bizonysága szerint képtelen vagyok. Elvárva becses válaszát, tiszteletteljesen maradok készségese Gleniczky Sándor.« Kassán 1862 Mártzius 2n. Közli: Dr. Bakos József. Móra Ferenc ismeretlen levele Móra Ferenc levele a Pesti Hírlap 1934. január 28-i számában megjelent Jubileum című tréfás karcolatával kapcsolatos. Id. Tomka János a karcolat elolvasása után — az öl tört részeivel való számolás bonyolult mesterségétől elvarázsoltan — nyomban Mórához, kedves írójához fordult felvilágosító szóval. Erre vonatkoznak a levél bevezető sorai. Móra mélységes emberszeretetének, romlatlan, tiszta szívének újabb bizonysága ez a levél. A betegeskedő, utolsó napjait élő Móra sorai ezek, aki szenvedéseit is legyőzve, válaszol kedves olvasójának, de szívbeli kívánsága szerint a püspökladányi útra, az író és olvasó nagyszerű találkozójára, a Tomka-család meglátogatására már nem kerülhetett sor a »bizonytalan holnap« miatt. A levél eredetije id. Tomka János birtokában van, aki 1922 óta Móra napilapokban megjelent írásait ma is szeretettel és féltve őrzi. Küldi: Móra Ferenc. — Nagys. Tomka János úrnak vízmester, Püspökladány, Szt. Imre herceg út 17. Sz. 1934. I. 31. Kedves jó Uram! Oly rossz számoló vagyok még pengőkben is, hogy a családom mindig félt, ha kasszát kezelek, mindazáltal annyit sejtek, hogy az öllel nem úgy számolok, mint én írtam, természetesen nem is volt egyébnek szánva, mint fűszernek a száraz témába. Utólag azonban nagyon örülök neki, hogy elkövettem, mert hiszen annak köszönhetem kedves sorait s egy régi jó emberem kézszorítását. Most pedig, mikor váratlan estém hirtelen minden fényt összeszedeget fukar kezével, amit az élet napja eddig rám tékozolt, kétszeresen jól esik sütkéreznem — addig, míg lehet — az igaz embereim szeretetében s úgy látom, ha azon múlna, nagyobb kort élnék, mint a százesztendős jövendőmondó. Akárhogy bolondítom az írásaimmal a népeket, Uram, sajnos, nagyon beteg ember vagyok s hónapok óta többet szenvedek, mint valaha. ígéretet persze, mikor a holnapom is bizonytalan, én nem igen tehetek, legföljebb kívánságot fejezhetek ki. S nagyon szívbeli kívánságom, hogy én egyszer kiszállhassak Püs.38* 595