Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Zétényi Endre: Eger időjárása

— 4-gyel, ha teljesen borult volt az ég. Ezen kulcs szerint az évszakok borultsága a következő (képet adja: Télen: 2,93, — tavasszal: 2,63, — nyáron: 2,22, — ősszel: 2,45 volt az arány a felhősödés javára. A felhőtakarók egész évi aránya Albert Ferenc kulcsa szerint 2,57 volt, ami arányban kifejezve 63 %. Ha ebből leszámítjuk a gyakori fátyolfelhők kb. 5—6 %-os valószínű értékét, az így nyert 57 %-hoz teszszülk a írnár említett 43 %-os átlagos napsütésarányt, akikor a lkét eredmény összesítve 100 %-ot tesz ki. Albert Ferenc 100 évvel ezelőtt — napsugárzásmérő hiányában — megbízhatóan értékelt. Adataira lehet támaszkodni. A fenti igazítással nyert 57 %-os középborultság a hasonló feltételekkel rendelkező Tarcal 56 %-os évi átlagához jár közel. 2. A köd gyakorisága. A köd alacsonyan szálló felhő. Eredetére nézve megkülönböztetjük a kisugárzási ködöt, amely a felszín lehűlésének a következménye, s áramlási ködöt, amely az erősen lehűlt talaj szín fölött képződ ilk, ha oda melegebb légtömeg érkezik. Az előbbi ősszel és taivasszal, az utóbbi télen gyakori. A köd jelentkezését azon megfigyelő állomásokon jelzik, ahol erre aviatikai szempontból szükség van Ha Egeiesetében foglalkozunk e kérdéssel, ezt főleg klimatológiai szempontból tesszük, hiszen sem a termelés, sem az emberek élete nincs vele szoros kapcsolatban. Hasznos lehet mégis a vele való foglalkozás, hiszen Eger két magasabb hegyvidék közti völgyben felkszik, lehet a köd gyaíkorisága mezoklimatilkus jelenség. Ezért átnéztem az észlelő állomások jelentését 1880-tól kezdve. Meglepő, hogy az észlelők a ködös napolk jelzésében milyen eltérő magatartást tanúsítottak. Feljegyzésük a múlt században rendszertelen. Csalk akkor jelölték, ha feltűnően hosszabb ideiig tartott. Legszorgalmasabb adatfeljegyzést 1920—40 között találtam. Ebből az időből évente magas értékek adódták. 1940. óta eltelt időszakban a köd jelzések ismét megritkultak, pedig az észlelés tárgyilagosságához nem fér kétség. Mégis arra mutat ez a tény, hogy a ködgyakoriság észlelését szubjektív tényezők is befolyásolják. Bár az 1920—40-es évek ködjelzései túlzottnak látszanak, ha a havi értékekből nem is vonunk le messzemenő következtetést, arra mégis alkalmasak, hogy az évi járást belőlük kiolvashatjuk. A 20 esztendő egyes havi átlagai a következő menetet mutatják (egy-egy hóra hány ködös nap esik átlagban): I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. x. XI. XII. Év 9.7 5,9 4,7 2,5 1,1 0,2 0,2 0,5 1,7 4,2 10,1 11,0 52,5 Legködösebb hónap a december, utána november következik. Míg a három nyári meleg hónapban igen csekély a ködvalószínűség, a legtöbb ködös nap nem a leghidegebb hónapokban mutatkozik. Januárban kevesebb, mint decemberben, februárban is sokkal kevesebb, mint novemberben. Nagy ködképződéshez hideg és meleg levegőfajta találkozása szükséges. Ősz végén, tél elején könnyebben behatolhat a tengeri légtömeg enyhe párájával, ugyanakkor a talaj mente is hideg, adva vannak a ködképződés lehetőségei. Hogy az őszvégi köd jelentkezésében a nyugati és délnyugati enyhe légáramlásnak mily nagy szerepe van. bizonyítja az 1907. év október—november—decemberi állapota. Október havi középhőmérséklet 14,6° volt, ami 4°-kal magasabb, mint a sok évi átlag. Ez a helyzet csak enyhe beáramlás következménye lehetett. Októberben 26 napon, novemberben egész hónapban, decemberben 22 napon jeleztek ködöt. Ha január—februárban a magas lég556-