Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

ízt hágv« (Zay). A századforduló körül már pontosabb meghatározást adnak a szerzők, Kirwan-t követve, a meghatározáshoz azt is hozzáfűzik, hogy a sónak 200-szoros vízben oldódnia kell. Eszerint a felfogás szerint minden vízben oldódó anyag neve só. Ezért mondja Kováts. hogy »A növevények valóságos sójokhoz tsak a' nádméz (Sacharum) tartozik« [45]. A korszerű kémiai felfogás azonban ebben az időben Rouelle (1703—1770) nyomán sónak csak .a savakat, alkálikat és azok vegyületeit, tehát a mai elnevezés szerinti sókat értette. A régi és az új felfogás közötti átmenet jól megfigyelhető a magyar ismeretterjesztő irodalomban. Míg Kováts a fentebb idézett helyen sónak nevezi a cukrot is, a csoportosításban Rouelle követőjének mutatkozik. Zay szerint is: »A' mi tehát valamelly testet sóvá teszen, az vagy a' savanyúság, vagy a' tsípős keserűség vagy pedig mind a' kettő egyszersmind.« (tsipős só = alkáli). A sók további csoportosítása általában így történik: savanyú sók, lúgsók, középsók. Piller, Benkő, Zav nem állít fel csoportot a középsók számára, mások pedig a középsókat tagolják jobban. Lényegesen csak Varga Márton [46] csoportosítása tér el a többitől: Sók / \ tűzállók elrepülök / \ kemények folyók / \ / \ egyesek többesek (foglaltattak) savanyak alkálik közsók félsók A) Savanyú sók. »Savanyú sók« (salia acida, acida, savanyak) néven általában mindazokat az anyagokat összefoglalták, »melyeknek fanyar és szájat öszvehúzó ízek vagyon« (Fábián). (Eszerint nemcsak a savak, hanem a savanyúan hidrolizáló sók is ebbe a csoportba soroltattak legtöbb szerzőnél.) A savanyú sók legrészletesebb meghatározását Zavnál olvashatjuk, aki ebben is Piller nyomán halad: »Savanyunak mondjuk azt 1-ször a' melly a' lug-sóval felforr. 2-szor A'melly elválasztja a' lug-sót a' kövér testektől. 3-szor A' kövér vagy 'siros testekkel szappanná soha nem lészen . . . ezen kívül a' savanyú sók nagy részent a' Plántáknak nedvességeiket vagy ki-nyomott leveiket veressé . . . változtatják.« (A meghatározás második pontja arra utal, hogy szappanból a sav zsírsavat választ ki.) Érdekesen alátámasztja egy előbbi megállapításomat az a megfigyelés, hogy Winterl Jakabnak, a pesti egyetem kémia-professzorának a savak elméletére vonatkozó nagyszabású művei [37, 42] a magyar kémiai irodalomban teljesen hatástalannak bizonyultak. 527-