Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

A tökéletes szakismeret hiánya, ha nem is vallják be, sok más szerzőnél megmutatkozik. Erre vezetett az a törekvés, hogy az egész természethistóriát kívánták megszólaltatni, pedig akkor már egyre inkább lehetetlen volt a természet mindhárom országában egyaránt szakembernek lenni. Nem véletlen, hogy a legsikerültebb alkotások éppen azok, amelyek csonkán maradtak, csak az a része készült el a tervezett teljes természethistóriának, amelyikhez a legjobban értettek. Zay Sámuel ásványtana, Földi János és Pethe Ferenc állattanai csak első részei voltak egy tervezett műnek. A szakosítás ésszerű megoldását elsőnek a sárospataki tanárok közösségétől látjuk, 1811-ben olyan könyvet írtak, amelyben az állattant Emődy István, a növénytant Vadnay József, az ásványtant pedig Geley József írta. Igen fontos szerepet vállaltak a kémiai ismeretek terjesztésében az orvosi munkák is. Az orvosságokkal kapcsolatban gyakran térnek ki kémiai kérdésekre. Kováts Mihály orvosi munkáiban is gyakran találunk kémiai vonatkozásokat. Különösen fontosak a gyógyvizeket tárgyaló munkák. Ezek között első helyen Nyulas Ferenc-et kell megemlítenünk, aki az erdélyi gyógyvizekről szólva, megírta az első magyarnyelvű kémiai tárgyú könyvét, ebben többek között tárgyalja a teljes korabeli kémiai analitikát [34 vö. 72, 761. Végzett munkát a kémiai ismeretek terjesztésében a mezőgazdasági irodalom is, így Derczeni Jánosnak a tokaji borokról írott könyve szólaltatta meg hazánkban először az új kémia alapelveit. Kivették részüket bizonyos mértékben a folyóiratok is a kémiai ismeretek terjesztésében. Bár a hazai folyóiratok túlnyomórészben általános irányúak voltak, gyakran közöltek természettudományi érdekességekről cikkeket. Még inkább említésre méltók a mezőgazdasági folyóiratok, mint például a Vi'sgálódó Magyar Gazda. Helyesen értékeli Jeney György a folyóiratok szerepét a természettudományok terjesz tésében »Nagy haszonnal törték erre a' tzélra az Utat a' Magyar Újságok írói, kiknek héti-leveleik már-is nagy kívánságot öntöttek a' Magyar Községbe, azoknak meg-tudására. 's részletesebb tanulmányozására« [20]. A folyóiratok kis cikkei igen sokféle tárgyúak, vannak közöttük tudományos felfedezésekről híradások, túlnyomórészben azonban praktikus receptek azok, amelyekben kémiai vonatkozásokat találunk. Rengeteg receptet olvashatunk, amivel szalmatetőt, papírt, fát éghetetlenné lehet tenni, sokszor találunk előírásokat tinta készítésére, folttisztításra, görögtűzkészítésre, faszénnel való szagtalanításra, hamuzsír-készitésre stb. Felhasználták a szerzők gyakran az alkalmat, hogy megmagyarázzák a cikkel kapcsolatban a jelenségek kémiai alapját is. így a Vizsgálódó Magyar Gazda 1797-ben »A mosás Kimiai (Chémiai) dolog« címmel olyan alaposan ismerteti a mosás kémiáját is, hogy cikkének felépítése ma is mintája lehetne egy hasonló ismeretterjesztő cikknek. Vagy pedig a tintakészítés adta Balogh Józsefnek a lehetőséget, hogy 1829-ben elsőnek ismertesse a nyelvújítási magyar kémiai műnyelvet és ezzel kapcsolatban annak logikáját [79], 520-