Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

Üj korszak kezdődik Dickens működésében és a chartisták leverése, 1848. után. Társadalombírálata élesedik, sötétebb, pesszimistább. 1850-es években Dickensnek két pedagógiai érdekességű nagyregénye jelent meg: AZ ÖRÖKÖSÖK és a NEHÉZ IDŐK. Az ÖRÖKÖSÖK [18], mely egyesek, pl. Chesterton szerint a legjobb Dickens-regény — többsíkúan ábrázolja a nevelés problémáit, magát a nevelést, illetve egyes körülmények nevelőhatását. Három gyermek példája emelkedik ki különösképpen: a) Summerson Eszter törvénytelen gyermek. Rideg és álszent keresztanyjánál nevelődik a kislány, aki minduntalan érezteti vele »-társadalmon kívüli« helyzetét, távoltartja a játszópajtásoktól, iskolatársaktól. Eszter magányosan nő fel és e nevelés következtében passzív, csendes, szerény, félénk lesz, aki csak babája előtt meri kiönteni a szívét: »Kedves Régi Babám! Olyan félénk kis jószág voltam, hogy alig mertem kinyitni a számat és sohasem mertem kiönteni a szívemet, senki más előtt. Szinte sírni lenne kedvem, ha eszembejut, milyen megnyugvás volt mindig hazaérkeznem az aznapi iskolából, felrdhanni a lépcsőn a szobámba és így szólni: »Ö, te drága kedves, hűséges babuskám, tudtam, hogy te vársz engem!«, aztán lekuporodni a földre és a karosszéknek támaszkodva elmesélni neki mindent, ami elválásunk óta történt. Mindig megfigyeltem a dolgokat, — nem valami gyors felfogással, ó nem! — csak csendesen szemlélve, ami körülöttem történik és arra gondolva, bárcsak jobban meg tudnék mindent érteni. Semmi esetre sem volt gyors felfogásom. Ha igazán nagyon szeretek valakit, akkor mintha megélénkülne az eszem is. De meglehet, hogy ez is csak hiú képzelődés.« Sohasem beszéltek neki anyjáról. Sohasem mutatták meg neki az anyja sírját. Még imádkozni se tanították soha más rokonaiért, mint a keresztanyjáért. Sokszor megpróbált beszélgetést kezdeni a töprengéseiről Rachelnéval, a szolgálóval, aki mindig elvitte lefekvéskor a gyertyát. De ez csak annyit mondott ilyenkor: »Jó éjszakát, Eszter!« és kiment, magára hagyta. Iskolás korában is magános maradt. A szomszéd iskolában, ahova járt, hét osztálytársnője is volt, mindnyájan bizalmasan a kis Summerson Eszternek hívták. Nem ismerte azonban egyik társnőjének a családját sem. Igaz, hogy ők idősebbek voltak Eszternél és amint a rendkívül szerény, szinte önmarcangoló kislány megjegyezte, mind okosabb volt nála, de nem ez volt a főok, amiért nem kerülhetett velük közelebbi barátságba. Mindjárt az iskolaév elején szívesen fogadták társai, egyikük az első héten meg is hívta vendégségbe. Ekkor azonban a lelketlen, rideg keresztanya közbelépett: egy kimért hangú levélben lemondta a meghívást Eszter nevében, és attól kezdve a kislány nem is ment el sehova. A rideg keresztanya Eszter törvénytelen származása miatt zárta el valósággal a kislányt a társaságtól, ezzel az ostoba és embertelen »nevelési elvével« pedig mérhetetlen kárt okozott a kislány közösségi fejlődésének. Az alázatosságra nevelés volt Eszter keresztanyjának legfontosabb vezércsillaga, elve: »Alázat, engedelmesség, önmegtagadás és szorgalmas munka, csak evvel lehet felkészülni egy ilyen megbélyegzett (!?) életre. Te más vagy, mint a többi gyerek, 48