Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

nagyon könnyen sebezhető kisfiú. E sok jótulajdonság ellenére hagyták volna elkallódni, (i. m. XI. fejezet, 198. 1.) Nagyon keservesen érezte magát inaskorában a kis Copperfield Dávid. Regénybeli elődjéhez, Twist Olivérhez hasonlóan, megszökik. Gyalog, vándorútra indul. Különösen megdöbbentő epizód — megrázóan ábrázolja a gyermek védtelenségét —, hogy útközben egy uzsoráskereskedő fillérekért veszi meg tőle kabátját, ezzel megfosztja legszükségesebb ruhadarabjától is a teljesen kiszolgáltatott gyermeket. A jó sors azonban révbe juttatja hősünket. Megtalálja nagynénjét, aki magához veszi, megsegíti, majd jó, előkelő nevelőintézetbe adja. Az új intézetben, Strong doktor iskolájában, egész más a bánásmód, mint Creakle-nél. Strong intézetét — vallja Dávid — nagyon komolyan és 'tisztességesen vezették, talpraesett, egészséges nevelői rendszer alapján: »mindenben a fiúk becsületességére és jóhiszeműségére hivatkoztak és nyiltan azt vallották, hogy mindenkiről feltételezik ezeket a tulajdonságokat, amíg az illető méltatlannak nem mutatja magát erre a bizalomra, — s ez ia módszer ragyogóan bevált. Mindnyájan úgy éreztük, 'hogy közünk van az iskolához, résztveszünk irányításában, és jóhírének és tekintélyének fenntartásában. így aztán hamarosan nagyon meg is szerettük.« Valósággal olyan gondolatokat pendít itt meg távolról Dickens, amelyeket Makarenko is a közösségi nevelés alapvető követelményeiként emlegetett: a »követelés és tisztelet elve«, az iskolára való büszkeség, a közösség életében való aktív részvétel — ezek a fontos elvek, követelmények bizonyos fokig előrevetítődnek az idézett mondatokban. Mégis, a kapitalista Angliában, a Strongéhoz hasonló humánus és sok tekintetben haladószellemű intézetekben sem volt, nem is lehetett valódi közösségi nevelés: itt csak a gazdagok gyermekeit nevelték, a társadalom egész közösségétől nagymértékben elzárva. Márpedig, a »felnőttek társadalmától« függetlenül nem beszélhetünk valódi közösségi nevelésről. Intézeti tanulmányainak eredményei hamarosan meg is mutatkoznak Dávid műveltségén. Nagy tekintélyre tett szert a latin költők ismeretében és Strong doktor nyilvánosan meg is dicsérte, mint »nagy reményekre jogosító fiatal tudóst«. Viszont az egyoldalú könyvműveltség hatása mutatkozott meg abban, hogy »unalmas butaság«-nak tartotta a tánciskolát és szórakozottsága folytán rendszerint lógott a cipőfűzője. <i. m. XVII. fejezet. 336. 1.) A haladó polgári nevelés hagyományaihoz (pl. Montaigne, Locke, Rousseau) híven, Dávidot is utazásra küldi nagynénje. Hősünk az intelligenciája, fölényes modora és nagyvonalúsága miatt bálványozott barátjával, Steerforth-tal [16] indul útnak, meglátogatja szülőföldjét. Ezzel végződik a regény pedagógiai szempontból legjelentősebb I. kötete. A II. kötetben Dávid pályaválasztását és házasságkötését beszéli el Dickens; a III. kötetben a hős elrontott házasságának vagyunk tanúi. Felesége felületes, elkényeztetett, naiv teremtés. A boldogtalan házasságtól voltaképp felesége halála menti meg Dávidot. Végül minden tekintetben boldogul a főhős: nagy íróvá lesz és boldog házasságban egyesül gyermekkori szerelmével. A II. és III. kötetben talán erősebhen érvényesül az a naiv-szentimentális vonás, amit a későbbi kritikusok »viktoriánus« beállítottságnak neveztek. A mai olvasó számára sok része unalmasnak, túl »illedelmes«-nek, tartózkodónak hat. Pedagógiai szempontból a regény II. és III. kötete is tartalmazza néhány pedagógiai probléma továbbvitelét, kibontakoztatását. Különösen 46