Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Hortobágyi Tibor: A hortobágyi halastavak algái és a halhústermelés kapcsolatai

6. Laboratóriumban azonos méretű, nagyobb akváriumokban túlnyomóan Cyanophyceás, Euglenophyceás és Chlorophyceás növényegyüttesek létesítése és az azokba helyezett megegyező számú, súlyú és fejlettségű halak fejlődésének a megfigyelése. 7. A halastavakból izolált tiszta Cyanophyceás, Euglenophyceás és Chlorophyceás tenyészetek vegyi analizálása, tekintettel a Cyanophyta, Euglenophyta elszaporodására, a Chlorophyta megcsappanása és a pontyok fejlődési stagnálása közötti kapcsolatok további felderítésére. 8. Tenyésztett halaink tápigényének pontos megállapítása fiatal és idősebb korban. 9. Az I.—II. sz. tó állandó gyenge hozama milyen kapcsolatban áll a tó beiszapolódásával, esetleg kifáradásával (ugaroltatás?, trágyázás?). 10. A két halastó fényviszonyainak produkciósbiológiai szempontból való vizsgálata. Az egyes algacsoportok optimális fénymennyiségének kísérleti laboratóriumi felderítése. 11. Árnyékolási kísérletek beállítása az optimális fénymennyiség megállapítására s így a nyári halfejlődési visszaesés kiküszöbölésére. A maximális fényintenzitás elsőegítése gyorsan növő terebélyes fáknak a halastavak szélére történő ültetésével. 12. A hőmérséklet és a produkciósbiológiailag jelentős szervezetek életfolyamatai közötti kapcsolat kísérleti vizsgálata. 13. Tóvizi és fenékiszap trágyázási kísérletek beállítása szilárd, oldott szerves trágyákkal és foszfortrágyákkal 14. Az I—II. számú alacsonyabb és a VII. sz. nagyobb természetes hozamú tavak helyes takarmányozásának a megállapítása. A biocoenosis és a takarmányozás közötti viszony felderítése. 15. A környezeti tényezők leggyengébb láncszemének a megállapítása, mert »Valamely szervezet állományának mennyiségi kifejlődését azok a feltétlen szükséges környezeti tényezők szabják meg, amelyek intenzitása — összehasonlítva a többi tényezőkkel — a minimumban van« (Thienemann). 16. Nagyobb tógazdaságaink, így a Hortobágyi Halgazdaság központjában halastókutató állomások létesítése, s azokon vízkémikusokból, botanikusokból és zoológusokból álló munkacsoportok szervezése.* Hazánk haltermelésének több, mint a felét a 18 000 kat. holdnyi tógazdasági halastavak adják, pedig a szabad vizek területe 218 000 kat. hold. A tógazdaságok tehát aránylag kis területen sokat termelnek. Emellett tógazdaságaink fejlesztésére kiválóak a természeti adottságok. Alföldi halastavaink vize a tenyészidő alatt 26 C°-nál magasabbra csupán kivételesen emelkedik, a halhozam pedig 25—30 C°-ig fokozódik. Terméseredményeink alacsonyak. Éppen ezért a halastavak tudományos alapokra fektetett üzemeltetése hazánkban sürgető feladat. A hal* Néhány javasolt teendő elvégzése termelőíeladatokkal megbízott tógazdaságokban akadályokba ütközhet. Ezek kísérleti tógazdaságokban kerülhetnek megvalósításra. 459-