Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Hortobágyi Tibor: A hortobágyi halastavak algái és a halhústermelés kapcsolatai

és értékesítheti, ha megfelelő mennyiségű a természetes tápanyag is. Már ebből következik az a tény, hogy csak bizonyos mértékig lehet takarmánvozni és ez a mérték összefügg a természetes táplálékmenynyiséggel, a tó természetes hozamával. Ebből következik, ha a tó természetes hozama kevés, akkor, hogy ugyanúgy hasznosítsa a ponty a takarmányt, kevesebbet szabad takarmányoznunk, mintha a tó természetes hozama nagyobb.« [5]. Halastavaink kvantitatív vizsgálata nélkül nem állapítható meg pontosan a takarmány mennyisége, mert W o y nár o v i c h szerint is »a takarmány kielégítően csak akkor értékesül, ha a halak összes táplálékának egyharmad-egyötöd része természetes táplálék« [21]. A kvantitatív vizsgálatok nagy jelentőséget nyernek a tudományom alapokon nyugvó takarmányozásban. A halak ugyanis a takarmányt a vegetatív periódusban nem egyenlő hatásfokkal értékesítik. Az elérhető takarmányhozam és a kívánt, a szükséges takarmánymennyiség a természetes hozamtól függ. Jó természetes termelőképességű tóba több takarmányt szórhatunk, mint a rossz természetes hozamú tóba. A természetes hozam pedig végeredményben a A, szinten, a fotoszintetizáló mikroorganizmusokon, az algákon nyugszik. Tehát ha helyesen, takarékosan, de mégis maximális hatásfokkal akarjuk a halastavakat takarmány ózni, ismernünk kell az algaszervezetek literszámát, ' azok térfogatát, sőt tovább menve: az algaegyüttes kvalitatív összetételét is

t mert a mikroszervezetek a természetes táplálék szempontjából nem egyenlő értékűek. A takarmányozás hatásfoka a természetes hozamtól, végeredményben az algáktól függ, ezért különböző hónapokban az algaegyüttes eltérő kvalitatív és kvantatív összetételétől függően a takarmány mennyisége is más és más. A hortobágyi halastavakon végzett kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok világosan elénk tárják, hogy a nyári napforduló táján, júniusban és július első felében az eddigieknél kevesebb takarmányt kell adnunk a halaknak. Az I—II. sz. tóban ebben az időben a legkiválóbb természetes eleség, a Chlorophyceák literszáma erősen megcsappan, míg a szennvezettebb vizeket kedvelő ostorosok kulminálnak (1. grafikon). A VII. sz. tóban sokkal tompítottabbak az ellentétek. A Chlorophyceák száma lényegesen magasabb, mint a másik tóban: a VII. sz tóban még az ősz és a tél is megelőzi az I—II. sz. tó nyári adatát! Az ostorosok elszaporodása elmarad az I—II sz. tóé mellett, viszont a kékalgák kulminálnak, azonban ezek kevésbé szaprobiont növények, mint az ostorosok (2. grafikon). Erős Pál megállapítja, hogy a halastavak takarmányozásának tavasztól őszig általában 6 periódusa van (1. c. p. 129). Az első a .kihelyezéstől általában május 15-ig tart. A második időszak május közepétől június első harmadáig vehető. A harmadik június második harmadától július közepéig tart. Jellemzi a magas vízhőmérséklet, a nagy halétvágy. A napsugárzás a legerősebb s a phytoplankton algák asszimilációja lecsökken. Kicsi a természetes hozzam; a csekély természetes tápanyag következtében a takarmányt a halak rossz hatásfokkal érté45 7