Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Orosz—magyar hasonlósági szótár

figyelmünket arra, hogy a szláv jövevényszavakkal foglalkozzunk, mégpedig ezúttal nem is nyelvtörténeti, hanem pusztán didaktikai szempontból. Ismeretes, hogy a didaktika a tanítás tartalma mellett nagy jelentőséget tulajdonít a tanítás mikéntjének is. Ebből a szempontból az orosz nyelvoktatásra vonatkozó módszertani irodalom nálunk még mindig nem bontakozott ki a megkívánt mértékben. Még ma sincs orosz módszertani folyóiratunk. A továbbképzés néhány hasznos füzete megjelent ugyan, de pl. az orosz—magyar minimum szótár megjelenése még mindig várat magára. Nincsen orosz—magyar hasonlósági szótárunk sem. Effajta kísérlet ugyan történt dr. Csánk Béla részéről a negyvenes években Beregszászon [3], azonban őt kizárólag mnemotechnikai szempontok vezérelték, ezért közli csak ábécé sorrendben, még hozzá hibás, latinbetűs átírásban az orosz szavakat. Helyenként a közvetítő nyelvre is utal (a latinra, franciára, vagy németre), azonban sok olyan szót is felvesz az orosz nyelv szókincsébe (a hasonlóság kedvéért), amelyek az oroszban vagy nincsenek meg, vagy csak egészen ritka nyelvjárási alakok. (Vö.: бабка—boka, ярок — árok, npyr rúd stb.) Szaporítják továbbá szótáranyagát olyan szavak, amelyeknek nincs a magyarban hasonló hangzású alakjuk és legfeljebb egy másik idegen (német, olasz vagy francia) szóhoz hasonlítanak csupán, pl. бюст — mellszobor (német: Büste). Bár az előszóban Csánk hangsúlyozza, hogy a puszta véletlenen alapuló hasonló hangzású szavakat is feltünteti, azonban az ilyen hasonlóságokat gyakran túlzásba viszi és gyakorlati értékük még így is aligha támad. (Vö.: дохлый — döglött.) Tömegével ráncigálja továbbá elő azokat a szavakat is (ugyancsak a hasonlóság kedvéért), amelyek ma már elavultak. (Vö.: брадобрей —borbély, ma csak: парикмахер). Hasonló célból, de gyakran minden alap nélkül közli a képzett szavak tömegét is, pedig azoknál többnyire nincs már hasonlóság a legtöbbször teljesen eltérő magyar képzők miatt. Mindent egybevetve, mégsem vitatható el a szerző elsőségének érdeme, azonban a sok filológiai pontatlanság, a romantikus nyelvészkedés, a sok, forradalom előtti szóanyag felhasználása, viszont az egész gyakoriak hiányzása mégis nagyrészt elavulttá teszi ma már ezt (az egyébként itt nem is kapható) kísérletet. A mi szótárunk —• helyhiány miatt — nem törekedhetik teljességre. Elsősorban azokat a szavakat vettük fel, amelyek 1. mind a mai oroszban, mind a mai magyarban hangzásra szinte teljesen egyformák. Pl.: баран, совет, паприка, колхоз, мак, стража, мама, щука, барка, тесто, борона, галушка, слива stb., 2. továbbá azokat, amelyek a két nyelvben, ha nem is egészen, de nagyon hasonló hangzásúak. Pl.: сосед, стреха, милость, куколь, артишок. горлица stb. Ebből látható, hogy szótárunk, bár magvát a szláv jövevényszavak alkotják, mégsem támaszkodik pusztán azokra. Didaktikai szempontból ugyanis nem hanyagolhatók el teljesen azok a nemzetközi szavak sem, amelyek mind a mai oroszban, mind a mai magyarban hasonló hangalakúak. 412