Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

A csőd elől a nagyapa unokájával, Nell-lel vándorútra kel. E vándorlásuk közben vetődnek el egy falusi iskolába, ahol a tanító egy napra befogadja őket. Szemléletesen mutatja be az olvasónak Dickens a falusi iskola sivár életét és a jólelkű, de ügyefogyott tanító gondjait, nehéz vesződségét: A szereplők előtt a falusi iskolai oktatás a következő képben tárul fel: » ... megkezdődött a zümmögés, az olvasás, a kívülről való tanulás, az elfojtott vihogás és a lopva való játék, s e sokféle zajban úgy ült ott a tanító, mint a gyengeségnek és az együgyűségnek megtestesült példaképe.« Szinte jelképes erejűvé dagad az olvasó számára a kis Nellnek és nagyapjának bolyongása, menekülése: az uzsorások, az embertelen kapitalista viszonyok elől menekül voltaképp a nagyapa unokájával együtt. A gyenge szervezetű kislány végül is belehal a sok nélkülözésbe, .szenvedésbe. A nevelés társadalmi funkciójának kiélezett ábrázolására vall Dickensnél, hogy ez az első regény, amely a gyermekhős halálával végződik [8], * Már a chartista-mozgalom hanyatlásának idején, Dickens amerikai útja után jelent meg a CHUZZLEWIT MÁRTON. (1843.) Általában sok tekintetben a Twist Olivérhez hasonló kalandos regénynek tekinthető. Pedagógiai szempontból különösen az »erkölcsös« — moralizáló nyárspolgár, kenetteljesen bőbeszédű alakja, képmutató jelleme és e beállítottságának megfelelő nevelése figyelemreméltó. Pecksniff valami különlegesen naiv, szentimentális-romantikus szemléletben nőtt fel. Gyermekkorában azt hitte (i. m. VI. fejezet) például, hogy az ecetbe savanyított hagyma fán terem és minden elefánt úgy jön a világra, hogy a hátán van a bevehetetlen torony. A végén rájött arra, hogy ez csak ábránd, képzelődés . . . Az író sem mentes ^azonban ezzel kapcsolatban a szentimentális, romantikus szemlélettől: Azt írja, hogy e gyermekkori képzelődések, látomások a nehéz napokban is vigasztalásul szolgáltak, (i. m. 112.) Pecksniff urat ironikusan jellemzi Dickens: »A legpéldásabb ember volt, gazdagabb erényes tanításokban, mint egy iskolai gyakorlat .« (í. m. II. fejezet, 16. 1.) Lányainak neveltetése visszataszítóan képmutató, nem őszinte légkörben folyik; Pecksniff minden jelentéktelen eseményből valami banális erkölcsi tanulságot akart kihámozni és ez a nevetségesen unalmas moralizálás természetszerűen nemcsak hatástalan marad leányaira, hanem egyenesen kétszínűvé, alattomossá teszi őket, sőt lázadóvá apjukkal szemben. (Vö. i. m. XXX. fejezet.) A regény ilymódon a kétszínű moralizálást teszi gúny tárgyává és azt példázza, hogy csak az őszinte családi, pedagógiai légkör járhat a kívánt eredménnyel. * 40