Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Procopios uzurpációjának társadalmi alapjai

elnevezett hatalmas vízvezetéknek, amelynek építése 372-ben fejeződött be [63]. Az asiai városok gazdasági helyzetét bizonyos fokig rendezte a fundi rei publicae-ból eredő jövedelmük egyharmad részének viszszaszolgáltatása. A városi közhangulat javítása érdekében, ugyancsak Asiában, ismét bevezették a provinciális ünnepi játékokat [64]. A hadsereg fegyelmének és a közkatonák ellátásának megjavítása megszüntette a katonai élelmezés körüli visszásságokat [65]. A kegyetlen retorziós intézkedéseken kívül [661 a felkelés tehát Valens és Valentinianus kormányzatát pozitív, részben szociális jellegű intézkedések megtételére is késztette. JEGYZETEK [1] Prokopios felkelésének kronológiájához: Ghron. minora ed. Mommsen I. 240 1. (a kezdeti dátum) és Sokr.: Hist. Eccl. IV. 8., 9. (a végső dátum). [2] Prokopios uzurpációjának legfontosabb eredeti forrásai: Amm. Marc.: XXVI. 5., 8—13.; 6., 4. — 10., 6.; Zos. IV. 4.. 3. — 8., 4.; Them.: Or. VII. Sokrates: H. E. IV.: 3., 5., 8., 9.; Sozomenos: H. E. VI, 8. [3] Prokopios felkelésével kapcsolatos irodalom: Seeck: Gesch. V. k. 46—57. Stein: Gesch. I. 270—272. Piganiol: L'empire chrétien 155—156. Ensslin: PW. s. v. Prokopios (uo. régebbi irodalom is). Stajerman: Viz. Vr. VII. (1954.) 329. 1. Dmitrev: VDI. 1950:1. 66—80. (= Sz. R. VIII. 133. kk. főként 136. kk.). E. Engelmann: a Vom Mittelalter zur Neuzeit c. kötetben. [4] A constantinusi-dinasztikus jelleget hangsúlyozza: Piganiol i. m. 154: »la foulc de ceux, qui révéraient encore le nom de Constantán», — Stein i. m. 271. 1.: »durch

... demonstratives Betonen seiner Zugehörigkeit zum konstantinischen Hause«. Seeck i. m. V. 50: Procop suchte seinen verwandschaflichen Zusammenhang mit der Constantinischen Dinastie auch dadux-ch bemarkbar zu machen, dass er ihre alten Diener wieder zu Ehren brachte. [5] Lásd Stajerman, Dmitrev és az eredményeiket átvevő E. Engelmann megállapításait a 3. j.-ben id. helyeken. [6] Amm. XXVI. 6., 6—9. [7] Amm. XXVI. 6., 5. v. ö. Seeck: Briefe 284. s. v. Strategius V. [8] Amm. XXVI. 7., 4. [9] Amm. XXVI. 7., 6.; Julianus: Epist. ad. Themistium 259. D. (Hertlein p. 336., 7) szerint valószínűleg pogány, v. ö. Seeck: Briefe 82. 1. — Julianus alatt több jelentős állami hivatalt viselt. [10] Lib. Or. 1., 171. v. ö. Seeck: Briefe 71. és kik. s. v. Andronicus II. [11] Seeök: Briefe 170. s. v. Helpidius II.; Philost. VII. 10. [12] Lib. Or. 17., 16.; 18., 157.; Eunapius: FHG. IV., frg. 31., 3. [13] Amm. XXVI. 8., 5., v. ö. Seeck: Briefe 182. ikk. s. v. Hyperechius I. [14] Zos. IV. 5., 3.; 6., 4. [15] Arnm. XXI. 8., 1.; 13.. 16., v. ö. PW. s. v. Gomoaruis. [16] Amm. XXII. 3., 1.; XXVI. 7., 5., v. ö. PW. s. v. Agilo; Thompson: The historical work of Amim. Marc. 74. 1. [17] Amm. XXVI. 8—12.; atyja a perzsa trónvillongások következtében a rómaiakhoz menekült, majd Julianus oldalán a perzsa hadjáratban vett részt: Amm. XVI. 10., 16.; XXVI. 1., 12.; 1., 8.; 2., 4. — Solari: La crisi del impero I. k. arra gondol, hogy Hormisdas részvétele Prokopios perzsa-barát tendenciájára vall; nézetét joggal veti el Ensslin PW. s. v. Prokopios. A Hormisdas atyjára vonatkozó adatok éppen ellenkezőleg, ugyancsak a felkelés »julianusi« jellegét támasztják alá. [18] Divitenses: PW. s. v. Divitia (IX. k. 1238—1239), Tungricani: PW. s. v. Tungri II. sor. XIV.. 1357 k.) — Tungri és divitenses az Oiriens területén együtt szerepelnek: Amm. XXVI. 6., 12.; 7., 14.; — Galliában: XXVII. 1., 2. 406-