Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Procopios uzurpációjának társadalmi alapjai

nyomulását a helyi lakosság ellenséges hangulata akadályozta meg [44}. Julius comesnek, a thrákiai haderők parancsnokának letartóztatása után Prokopios »vérontás nélkül nyerte meg Thrákia harcias népeit« — nyilván nemcsak az itt állomásozó zsoldos katonaságot [45]. Dmitrev találó értelmezése szerint [46] a Rómaión taqmata mellett említett barbarón pléthos a thrákiai barbár eredetű colonusok (laetusok) tömegeire utalt. Teljesen helytálló tehát a szovjet kutatóknak [47] az a felfogása. amely a Prokopios féle felkelésben a kisázsiai parasztok, a barbár zsoldosok, a colonusok és rabszolgák mozgalmát látja, — ezt a megállapítást kiegészítve azonban feltétlenül melléjük kell helyezni a terület plebejus városi lakosságát is. Prokopios felkelése olyan mozgalom, amelyben a városi és falusi plebejus elemek egymás oldalán vettek részt, azonos célok érdekében. Itt azonban néhány fenntartással is kell élnünk. Megtévesztő lenne a Prokopios felkelésben kizárólag a falusi és városi alsó rétegek mozgalmát látnunk. Valens apósának, Petronius patríciusnak közfelháborodást okozó tevékenysége »a szegény vagyonúakat éppúgy sújtotta, mint az előkelőket» [48], A senatusnak egyes, igaz, hogy jórészt jelentéktelenebb tagjai, köztük pl. a mozgalom kitörése körül bábáskodó Strategius konstantinápolyi senator, azonnal csatlakoztak hozzá [49]. Előkelő származású személyeket küldött követként az Istroson túl lakó »skytákhoz« [50]. A felkelés leverése után több hívét vagyonelkobzásra ítélték [51] — nyilván nem a szegények közül. Az udvari nemesség egy részének Prokopioshoz való csatlakozására Dmitrev is rámutatott [52], Prokopios a Constantinusok egy oldalágának, származására büszke tagja volt. Bár fellépésekor a széles tömegek elégedetlenségére és rokonszenvére épített, közvetlen céljai aligha mentek túl azon, hogy a császári trónt megszerezze. Az ezzel járó megmozdulás azonban Thrákiában és Kisázsia egyes területein olyan széleskörű, népi mozgalmat váltott ki, amelynek céljai rányomták bélyegüket Prokopios további terveire és tevékenységére. A felkelés szociális programja elég határozottan kibontakozik forrásainkból; nemcsak azokból a Dmitrev által is idézett egykorú megállapításokból, amelyek az usurpator híveit csőcseléknek és aljanépnek bélvegzik [53]. Themistios, bizánci rétor a felkelés leverése után Valens előtt tartott magasztaló beszédében, amelyet e szempontból a kutatás eddig nem használt fel, többet és főként konkrétabbat mond ennél. Prokopios mozgalmát egyenesen Spartacus és Crixus rabszolgafelkeléséhez hasonlítja, sőt azoknál is veszedelmesebbnek minősíti [54], Prokopios és Spartacus meg Crixus felkelése között nem egy rokonvonást fedez fel. Azok is, Prokopios is, rabszolgákat mozgósítottak [55], mindkét felkelésben súlyos vereségeket mértek a legatusokra, praetorokra, consulokra és imperatorokra. A rétor — ez politikai éleslátására vall — ezeket a megdöbbentő sikereket nem néhány vezér egyéni képességeivel, hanem a lakosság mély elégedetlenségével magyarázza, amelyet »az átkos sykophanták« (= agentes in rebus) és vészthozó pribékjeik (prosagogeusok

r prosecutores) tevékenysége arra késztetett, hogy »szívesen fogadják a fennálló állapotok bármilyen változását« [56], 404-